Egy civil vezetőknek szóló tréningen voltam pár napja. Sok értékes, hasznos ötlet elhangzott. Az amerikai előadó (és egyben írónő) azt mondta: " ha segítségre van szükséged, nyugodtan kérdezd az elfoglalt, aktív embereket". DE miért is? Hát nem ők azok, akiknek nincs ideje rád? "Mert ők az aktívak. S bár lehet, hogy nem tudnak neked tevőlegesen segíteni, de adnak egy kontaktot, egy ötletet... szemben a passzívakkal, akik azért érnek rá, mert általában is passzívan viszonyulnak az élethez."
Elgondolkodtatott. Évek óta kínoz a gondolat, hogy nem vagyok elég hatékony,lelkesítő, motiváló, mert nem tudom mozgósítani a passzívakat. S most rá kell jöjjek, hogy ez nem is biztos az én hibám. Vannak aktív és vannak passzív emberek.
A héten történt. A Cora áruházakban élelmiszergyűjtésbe kezdtünk. Ez úgy néz ki ilyenkor, hogy ugyanabban a percben az ország különböző áruházaiban kell munkatársainknak vagy önkénteseinknek berendezni a gyűjtőpontot, elindítani a kampányt... Volt aki a nyitás után 5 perccel telefonált, hogy neki piszkos asztalt adtak, most mit csináljon. A másik fiú is felhívott este. Elmondta mennyit gyűjtött és hogyan oldotta meg az adódó nehézségeket, elmondta, hogy milyen ötletei vannak ahhoz, hogy - ha már ott vagyunk - még hatékonyabb legyen a gyűjtés. Kettejük között a különbség, hogy míg az első végigszenvedi a feladatot ( és az életét!), addig a másik azon van, hogy mindenből a legjobbat hozza ki.
Utóbbi emberünk egyébként úgy került gyakornokként hozzánk, hogy miután kétszer nem válaszoltam a levelére személyesen is felkeresett, tölthetné-e nálunk a gyakorlatát. Elmondta, hogy tudja, hogy elfoglaltak vagyunk, s mivel ez az ő érdeke, ez a legkevesebb, hogy nem adja fel az első akadálynál a szándékát... Talán nem véletlen, hogy egy olyan szakra jár az egyetemen, amiről a legtöbb jó tanuló is csak álmodozik.
Hozzáállás. Ez ami megkülönbözteti az áldást az átoktól.
Hisz az Isten nem személyválogató, s minden teremtményének az áldást, a jobbat szánja. De megtette azt a luxust, hogy szabad akaratot adott. Így most már nem csak rajta áll...Az első lépés rajtam és rajtad áll.
Még a vele való kapcsolatban is!
És fordítva is igaz. Szintén a héten egy segélykérő levelet olvasva jutottak eszembe József Attila sorai "aki szegény, az a legszegényebb..." Valahogy a dolgok mintha exponenciálisan növekednének.
Jézus azt mondta:
"Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. " (Mt.25:29.)
Ő mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése