Az este végül sikerült megnéznünk Lalával a címben szereplő filmet a Barátság Klubmoziban. Végül, hisz első próbálkozásra (hétfő este) a vetítés elmaradt, mivel csak ketten érdeklődtünk aznap a mozi iránt.
(Ezúton ajánlom minden fehérvári mozikedvelő szíves figyelmébe a Barátság előadásait (belépődíj: 600 Ft)- azért is, mert fél év alatt ez a második ilyen esetünk, hogy érdeklődés hiányában hétfő este elmaradt a vetítés.) No de mi nem adtuk fe! S bár Lala fél nyolckor még csak Zámoly felé tartott nyolcra ő is visszaért, s 5 perces késéssel nekem is sikerült befutnom (persze gépész bácsi megvárt a vetítéssel - lévén mondhatni már-már családias a közeg).
No de maradjunk a filmnél. Amit nem ajánlok a könnyed szórakozásra vágyóknak, a sztereotípiákban gondolkodóknak és a halivúúúdi mozi szerelmeseinek. Viszont mindenkinek, aki szereti a dán filmeket, a finom kis képeket, csodás tájakat és szereti, ha a mozi elgondolkodtatja. Olykor lélegzetelállító, olykor lélekemelő helyzetekkel, elgondolkodtató, felforgató jelenetekkel.
Olyan szavak kavarogtak benenm közben mint az erkölcs, a megbocsátás, az erőszak, a tisztelet, a gyász, a fel nem dolgozott sebek, a visszafojtott érzelmek. Hogy is van ez az erkölccsel? Az ember kitől is, mitől is érzi ott legbelül, hogy sokszor saját kára, vére árán is ki kell állnia valamiért ahhoz, hogy ember maradhasson. És még nem írtam a nevelésről. Az iskola, a szülők szerepéről, figyelméről, állásfoglalásairól. Hogy jut el egy (két) Bálint korú kisfiú addig, hogy bombát készít és felrobbant egy idegent. Vagy addig, hogy önzetlenül megment egy másikat? S vajon én mit érzékelek a rám bízottak belső harcaiból, titkos küzdelemiből? Meglátnám, ha gond lenne? Tudnám a kiutat? Beszélne nekem róla?
Remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése