-1 nap: Párizs

Megtóörtént. Útrakeltünk. A búcsú se volt olyan nehéz. A fiük csak beszaladtak az osztályba. Borít felcuccoltuk a koliba. A gépen kicsit pihentünk. Párizsban szakadt az esö. Viszont a CDG egyik eldugott termináljáról kilépve egy Gare de Mountparnassera induló buszra bukkantunk, így mire a sortiet keresgélni keztük volna az RER felé, már a buszon ültúnk, ami az állomás elótt állt meg. Azonnal meg is lestúk, honnan indul majd reggel a TGV. A szálloda felé sétálva megbeszéltük, hogy ha ilyen nagyszerüen imádkoznak értúnk, akkor még az is lehet, hogy eláll az esö, s elmegyünk egyet gyalogolni. Úgyse minden nap sétálgat hat az ember Párizsban. Így lett. Eső elállt, mi meg elindultunk az Eiffel toronyhoz. Épp 22 órakor érkeztünk, így láttuk a díszkivilágítást. Közben eleredt az esö, így életemben elöszór esöben gyalogolhattam aztán egy csomót. Mert mondanom se kell, végül nem csak az öreg hölgyet látogattak meg. De megmutattam Lalának a Concorde téri obeliszket, a Louvre palotát az üvegpiramissal, a Jakab tornyot, az Orsayt, a Notre Dameot. Onnan a Szent MihÁly útján jöttünk haza. De az ösz nem szökött be...határozottan nem. Inkább a tavasz suhant végig, és virágba borította a vadgesztenyefákat. Azt hiszem, szeretem Párizst. Mindig azt mondom magamnak, hogy nem is olyan különleges, meg hogy Pest is nagyon hasonló. De neeeeeem! Párizs, az Párizs. "Párizs megér egy misét." Miséröl jut eszembe, azért nekem a legek lassabb ma éjjel a Jakab toronynál tett látogatás volt. Innen indultak a középkorban a párizsi zarándokok Santiagoba. S most mi is ott álltunk.sajnos normális képeket nem sikerült csinálni, mert épp az elsö képnél merült le a fényképező. Viszont határozottan újabb városnézős maratont döntöttünk, álmodni se mertem volna, hogy ezt mind bejárják ma este. Lala persze már az igazak álmát alussza itt mellettem. Lassan én is befejezem. Reggel Gare de Mountparnass, aztán irány Dél-Franciaország.