Ma

Reggel busszal mentem a nagy fővárosba. Állok a megállóban, s hallom a Kriszta hangját. Péterrel beszélget. Ott volt Rita is. Így a gyüliből négyen mentünk egyazon busszal dolgozni. Egy vak srác ült mellettem, egy jól megtermett vakvezető kutyával, Prézlivel. Jó érzés volt pár pillanatra a szemének lenni, elmagyarázni hová üljön, s megnyugtatni, ne aggódjon a kutya miatt, majd átlépik az emberek. Olyan jó, hogy ilyen bátor a srác, s nekivág egyedül Pestnek. Valamiért csak annak a szimpla ténynek is örültem, hogy ott volt. Megbeszélés. Majd engedetlen voltam a főnökömnek, aki azt mondta, ne menjek át a következő megbeszélésig a másik irodába, de én azt gondoltam, mégis jobb lesz, hátha addig is megcsinálok egy csomó dolgot, s persze miért is lett volna igazam, ha engedetlen voltam, sikerült feleslegesen átvillamosozni fél budán. Még egy megbeszélés, s már vissza is Fehérvárra. S ki ült előttem a buszon? A reggeli srác, Prézlivel. Lala pedig kijött elém a fiúkkal és elmentünk a könyvesboltba. Csak még találkoztunk a pályaudvaron a Péterrel, akárcsak reggel, két Remis lánnyal, Ádival, a Plázában pedig Dáviddal. Majd sikerült a könyvesboltban elköltenünk tízezer forintot, mindezt úgy hogy 3 könyvet vettünk, nameg az új Ákos maxicd-t!!! Amin mostmár egymás után hatszor is meghallgathatjuk - mit hatszor, ma este negyvenhatszor is meghallgattuk - a Negyven lettemt. Ezt követően esti lefektetős, új könyvekből felolvasós ( "Megy ez nekünk fiúk? Igen, nagyon megy." - Bob the Builder . A világirodalom legújabb remeke), pusziszkodós, telefonálós este, most meg várom apát, aki alant még elöl jár.