Fes felé már csak egy eseménymentes 300 km maradt. Fesben az első benzinkútnál begyűjtött bennünket egy helyi idegenveztő, s elvitt egy mélygarázsos szállodába. Hozatott egy kisbuszt, s a városnézést azzal kezdtük a királyi palotánál ( a király épp a rabbati palotájában volt :( ). Megérkeztünk a medinába. Fes, az arab csoda. S valóban. Egy ezer éves kisváros látszólag kizárva magából a globális világ tömegkulturáját. Igaz szűk sikátorai között, a bazárok mélyén azért szép számban fellelhető a tömeggagyi is. De ott vannak a műhelyek, ahol kézzel hímzezik a szaharai terítőt, mintázzák a bronztálat, szövik a selyemsálat, készítik az arab füvekből készült parfümöt, cserzik és festik a bőrt. Mennyiféle szín, szag, világ. Közben egy-egy imahely, s a világ legrégibb egyeteme. Árusok mindenhol. Na és persze turisták. S megy az alku. Feléért. Harmadáért. Fes mégis az a hely, ami feledhetetlen és kihagyhatatlan, ha az ember Marokkóban jár.
1 megjegyzés:
A köjál tutti bezáratná a húsboltot. Lehet, hogy olyan gyorsan, hogy a tulaj fel sem ébredne! :)
Szépek ezek a cserzőkádak! Kézművességben verhetetlenek az arabok, nem vitás!
Megjegyzés küldése