Hétfőn a Csellengők következő négy adásának felvételén voltam. Nem volt valami szívmelengető töményen végighallgatni kisiklott életeket, sorsokat. A riportalanyok közül kettő is húsz-huszonegy évesen túl van már Amszterdam piroslámpás negyedén. S akár a filmeken... államis volt, megszökött, szerelmes volt, kidobták, eladták, jobb élettel hitegették, ütötték-verték, bedrogozták, futott, szökött, menekült, rejtőzött, szülni fog...
A héten egy szökésben lévő lánnyal leveleztünk. Bejelentkezett, s elmondta, Lalának igaza volt... csakhát már késő. Már ketten van. Pedig lett volna esélye egy szebb jövőre. Kilépni onnan, ahová sorsa predesztinálta... Voltak mellette, álltak mögötte, akik segítették... volna.
Miért van az, hogy pont azok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, hogy megfogadjanak egy tanácsot... szóval hogy ők gondolják, hogy majd épp velük másként lesz, hogy majd ők leszenk azok, akikre nem igazak Isten törvényszerűségei. Miért van az, hogy inteliigens, bölcs emberek nem szégyellnek mást is meghallgatni egy-egy fontos döntés előtt?
".. a tanács megfogadásában bölcsesség van..." Péld.13:10.
1 megjegyzés:
Csellengők...évek óta nézem,hátha valakit meglátok az utcán...de annak nagyon örülök,hogy a forgatáson ottvoltál.
Sajnálom,hogy jópár élet kisiklik...
Megjegyzés küldése