Ma

... megint egy csomó dolog történt. Délelőtt istentiszteleteken voltunk. Kettőn. És ketten- illetve hárman döntöttek. Eldöntötték, hogy Istennel szeretnék folytatni ezután. Megmelékeztünk Mészáros Kálmán bácsiról, akinek tegnap volt a temetése. Jó volt látni az "életét", a szolgálatát képekben. LÁtni, hogy már az ötvenes években is, ami az én generációmnak csak filmek és történelem, szóval hogy ő már akkor is pásztor volt, s azon munkálkodott, hogy emberek megismerjék Istent. Számomra áldás, hogy olyan gyülekezetben élhetek, ahol sok generáció van jelen. Hogy életünk része a születés és a halál. Hogy időről időre megállunk, s átgondoljuk: miért is élünk, miről fogunk számot adni. Ahogy ma Kálmán mondta az igehirdetésben: "mert nem az következik aki koros, hanem aki soros". S ilyenkor jó látni, hogy valakinek az életére visszatekintve azt láthatjuk, mi mindent tett Istenért... Koraeste egyébként a Kultúrházban épp egy német fotoriporterről láttam egy interjút. Olyan fotókkal nyert WordPresst, melyeken rákos betegek portréja látható haláluk előtt és után. Sokan mordbidnak tartották a témaválasztást, ám arról beszélt, hogy bár a média az erőszakos halált mindennapossá tette számunkra, a természetes halál tabu lett, s nem beszélünk, hallunk róla... Pedig része az életnek.
Délután vendégeink voltak. Este pedig pakoltunk és pihentünk. Pakoltam a konyhában és pakoltam a szobában. Sára valami megmagyarázhatatlan ötlettől vezérelve a lépcsőházban előrántott egy kartondobozt, melynek kiszakadt az alja, s alázúdult a nappaliba a fél múltam papaírlapokon. Konkrétan az összes gimistanáros cuccaim. Vázlatok. Érettségi tételsorok. Dolgozatok. Tanmenetek. Lala teljes levelezése hozzám , s az enyém hozzá abból az időből, amikor még csak jegyesek voltunk. Korábbi jegyzetfüzeteim. A legeslegelső Fogadjörökbés noteszem az első jelentkezők címeivel. S ezek a papírok egy emelet zuhanás közben mind szépen összekeveredtek. Bár ezt már igazán kihagytam volna a mai napból, kisebb gyermekeim irtó lelkesen nézegették múltam romjait. S ezt az egészet mind most azért írtam le, mert egy régi noteszemben találtam egy mondatot, amit megosztanék:
"Sok keresztény azért kudarcos, mert úrrá akarják tenni Krisztust a szemétdombon- s Ő ott nem uralkodik..."