Nemzeti ünnep lévén a közelmúltban többször is szóba került itthon március 15-e. Péntek reggel ugye bőszülten kerestük: "Hol vannak a kokárdok?" Illés szerint ugyanis "kokárd" -ra van szükség az ünnepen, amikor megemlékezünk azokról, akik azért harcoltak, hogy magyarul beszélhessünk. Olyan cuki, hogy az oviban is tanulnak már ezekről. Egész héten nemzeti színű zászlókat és kokárdokat festettek. Azt is elmagyarázta, hogy a zászlón nem mindegy ám a sorrend, mert ha felülre kerül a zöld, akkor az olasz. Csak nézem, miket tud. Szóval pénteken megpróbálkoztunk azzal, hogy mind a négy érintettnek legyen fehér blúza/inge, s fekete nadrágja/szoknyája. A lányok még szerepet is vállaltak iskoláik ünnepi műsoraiban. Bálint pedig a Himnuszt tanulja. Pontosabban a Himnusz első három versszakát. Ne tudjátok meg, ma hányszor hallgattuk már végig! Ebédnél megfenyegettük, hogy ha mégegyszer el meri mondani, akkor elküldjük az asztaltól :) Pedig nem volt egyszerű, hogy megértse mit is jelent pl. "zászlónk gyakran plántálád, vad török sáncára..." Péntekig az egész verset tudnunk kell :(
2 megjegyzés:
Illés aranyos lehetett, ahogy magyarázta a kokárdát. Imádom ilyenkor őket, annyira lelkesek!:)
A Bálint Himnusz tanulásához pedig kitartást kívánok (nem is olyan sokára már tudni fogja:) )
Köszi. Jut eszembe, biztosan tanulnunk kellene a hétvégén a többit is.
Megjegyzés küldése