Zárás után az Interspárban

Véget ért egy hosszú nap. Időnként ilyenkor annyira fáradt az ember, hogy már csak azért is tennie kell még ezt-azt. Erre - is - jó, ha az érintettnek van otthon talonban mondjuk egy kutyája. Merthogy őt ugye illik néha megsétáltatni. A vendégségben nálunk lévő lány csodálkozott is, hogy tíz után nincs már kicsit késő a kutyasétáltatáshoz? Nem tudom más jóravaló családoknál ez hogy van, de a mi kis Forrestünk elég gyakran jut ilyenkor a póráz végére. ( Múlt pénteken egészen addig fajult a helyzet, hogy ifi után fel is kellett ébresszük a sétához.) Na de ne térjünk el így eredeti témánktól, Forrest éjszakai látogatásától az Interspárban. Környékünkön ugyanis alig találni nagyobb szabad területet, ahol szabadon futkározhat egy a szocializáció rögös útján még csak el-elinduló kutya - így esett, hogy az áruház üres parkolójában ajándékoztuk meg őt a szabadság nem mindennapi élményével. S milyen hálás volt! Sáros tappancsaival totál összeugrálta Lalát a drága. Ezt követően összeismerkedett az egyik raktárajtóban levegőző éjszakai őrrel. Barátságos találkozás volt. Ám Forrestünk nem érte be ennyivel. Miközben hizelkedő farkcsóválásaival elterelte biztonsági őrünk figyelmét, a következő pillanatban már be is szökkent a raktárba. Lala hiába kiabálta utána, hogy "Forrest, jó kutya". A jó kutya kutyafüle botját se mozdította a dicséretek hallatán, be kellett vágtázni utána a raktárba. Ettől számítva a hazaút már egészen zökkenőmentesen telt. Összeugrott még egy németjuhászszerű, nálánál másfélszer nagyobb kutyával, merthogy az erők összemérése sose maradhat el. Megette kis vacsoráját, s azóta Forrestünk az igaz ebek álmát alussza már az égigérő szivarfa árnyékában.