- Gondolatok egy film kapcsán -
Jó régen itt van a könyvespolcon a cd, de egy ilyen esős szombat délutánnak kellett eljönnie ahhoz, hogy megnézzük. S egyáltalán nem bántuk a mai esőt!
Valami olyanról szól, hogy Isten bárkiben és bármiben képes megdicsőülni. Mert neki semmi se lehetetlen. Ha már eljutottunk addig, hogy valóban az Ő dicsőségét keressük - s nemcsak azért mondjuk ezt, mert ez egy jól csengő keresztény szólam -, akkor ha Ő jónak látja képes magát megdicsőíteni bárkiben és bármiben. A leglehetetlenebb helyzetekben.
Mert az Istennek SEMMI nem lehetetlen.
Tudom, mert már láttam, sokszor láttam - és annyira szeretném, hogy újra és újra parányi szemtanúja lehessek, ahogy a lehetetlen lehetségessé válik, mert Ő közbelép...
Talán véletlen. A héten a János 5: 44-et olvastam:
"Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van nem keresitek?"
Különbség van dicsőség és dicsőség között. Van dicsőség emberi, és van dicsőség isteni. A másodikat valamiért keresni kell. Hátratenni magad, hogy teret nyerjen Isten. Elengedni dolgokat. S tudni mondani: ha nyerek, ha vesztek, bármit is hozzon a jövő: Istené a dicsőség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése