Tegap este a Stuart Máriát néztük meg a színházban. Nehezen indult, de később megint csak klasszra fordult a darab.
Maga a sztori se mindennapi. Két királynő. Két ország. Két hit. Két vallás. De csak egy trón. "Halála élted, élete halálod." - sűríti össze a lényeget Schiller. S Stuart Mária valóban a fejével kell fizessen azért, hogy Erzsébet aztán stabilizálhassa a birodalmat. Az este kicsit utánaolvastam még a történetnek, s a történelem fintora, hogy Erzsébet és Stuart Mária sírja ma egymás mellett fekszik a Westminster-apátságban. Merthogy hiába minden gyűlölet, mivel Erzsébet utód nélkül halt meg, Mária fia, Jakab lett a trónörökös - aki első intézkedései között megtette, hogy Erzsébet földi maradványai mellé hozassa anyja testét... Így fekszenek több száz éve egymás mellett azok, kik hajdanán képtelenek voltak egy földrészen élni.
Hatalom és indulatok. Hová vezet egy vezető haragja? Önérdek és közérdek. S hogy néha csak egy hajszál választja el a helyes döntést a végzetestől. Ilyesfélékről szóltak a dialógok és a monológok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése