Ősrobbanás

- avagy az élesztőbaktériumok váratlan elszaporodása a lelkészlakás konyhájában -

Tegnap is nap volt. Egy hajtós nap. Lefekvés után aztán sokáig nem tudtunk elaludni. Éjfél is elmúlt, mire az ébrenlét és álom mezsgyéjére értünk. Ekkor jelent meg -némi fény és hangjelenség kíséretében - Sára a nappaliban, miután két szúnyog leüldözte emeleti szobájából. Sebaj, kimásztam lekapcsolni a villanyt a lépcsőnél. Vissza, s újra lassan belebágyadni az álomba, mikoris valami hihetetlen robaj és poharak, edények zaja hallik a konyha felől. Persze mindenki felébred, s összefutunk a konyhában. A hang alapján kb. a felső konyhaszekrény leszakadását feltételezve örömmel konstatáltuk, hogy az a helyén. Ellenben minden mást valami furcsa szutyok borít a konyha összes létező szegletében.
Vasárnap reggel egy néni egy üveg mustot hozott nekünk a szombati szüretből. Mivel senki se próbálta, napok óta érintetlenül állt a műanyagpalack a konyhapulton. A lezárt üvegben azonban az élesztőbaktériumok alattomos elszaporodásának köszönhetően annyi széndioxid gyűlt össze, mely térfogat hiányában egyszer csak valami elementáris erővel robbantotta szét a petpalackot. S a zavaros szőlőlé cafatjait szerterepítette mindenfelé a számítógép billentyűzetétől a falakon, plafonon át egészen a tűzhely rácsozatáig vagy a teknősök akváriumáig. A padlót mindenfelé cafrangok borították. Helyenként rejtőzködő üvegszilánkokkal spékelve (Lalának sikerült is rögtön a talpát is elvágnia :P). Készen voltunk. Egymásra néztünk, s talán a helyzet abszurditásának köszönhetően kitört belőlünk a röhögés. Bálint is megjelent közben, s elmagyarázta, hogy a szőlőből úgy kb. hatodik napon lesz bor. "Na kisfiam, éppen ezt a pillanatot hallottad." S nekiláttunk felmosni, majd újra felmosni és újra felmosni és lemosni...A rekonstrukció máig se ért véget. A plafonon és a falon örök mementóként ott virítanak a kis mustrészecskék. A konyha pedig most is egy faluszéli pálinkfőzde száz méteres körzetét átható cefrebűztől szaglik. De a must emlékezetes marad.