Apró kezet szorongatva ballagni az őszben. Hallani a száraz levelek gyengéd roppanását a talpad alatt. Mélyet szippantani a keserédes levegőből. Egy évre magadba raktározni a pusztulásában is pompás természet színeit.
"Anya, neked mi a legjobb?" "Nekem most ez a pillanat, ahogy itt állunk a gesztenyefa alatt."
Ruhákat próbálni egy fárasztó nap után valami késő esti órában egy üres boltban. Megtalálni a tökéletes darabot, amit a másik keresett, miközben egyikünk se tudta, mit is keres. Örülni egymás örömének. S a fáradt, sötét estében bambán és boldogan hallagatni a rádióban kedvenc soraid: adj hitet...
Pizsiben összebújni nagyfiaddal a kanapén a reggeli hidegben. Bámulni az eltünőben lévő holdat. Nem akarni felállni, nem akarni elmenni, nem akarni elkezdeni. "Anya, ne engedj még el. Maradj még."
Élvezni az élet soha vissza nem térő boldogságos pillanatait.
8 megjegyzés:
jaaaaj....
miért jaj?
tudom! én is így érzek, ezek az írások megnyugtatnak.
én értettem Toma jaaajját, és én is ilyen jaaajt mondok. :-D
"ajjjajjjaj
egy levelet felkapott a vihar..."
miért jaaaj? Mert borzasztó hetem volt az első kezelés után, fél halott voltam-vagyok...és ez olyan elvágyódásos irás. Anyám azért tudja, mert pont egy ilyen verset irtam még régebben. Majd eküldöm neked.
Várom :)
...akárcsak az esti gépet
István kérte, hogy az email-re küldjem el a verset,biztos megérkezett.
Lehet, hogy gyorsvonat volt ...
Megjegyzés küldése