Az elmúlt napokban nem egy, nem két problémával kellett megbírkóznom az élet legkülönfélébb területein. Volt olyan perc,amikor épp sokminden máshol szerettem volna lenni, csak nem ott az adott probléma közepén. De aztán az ember hoz egy döntést, hogy tovább lép. S a következő percben már nem is a problémában, sokkal inkább a megoldásban van. Ami izgalmas, örömteli, s időnként hihetetlen.
S végül te érzed szerencsésnek magad, hogy része lehettél.
Közös problémamegoldás közben szembetalálom magam azzal is, hogy van, aki "beleragad" a problémába. Miközben beszélsz hozzá, s már a megoldást mondod, ő még mindig azt ecseteli, hogy ez meg az miért is nem jó, s hogy mi a baj vele.
A baj a bajokkal azonban leggyakrabban az, hogy túl nagynak mutatják magukat, s ha sokáig nézegetjük őket, szép lassan elbizonytalanodunk afelől, hogy valaha is képesek lennénk győzni felettük.
Kedvencem a biblia honfoglalásból Kálebék válasza, amikor Izrael az óriás őslakosokat látva egyre jobban esik a kétségbe. Józsué és Káleb válasza: "megesszük őket!" Megesszük őket, mert velünk az Isten!
Kora reggel eszembe jutott Kosztolányi Hajnali részegség-e, s a neten keresgéltem, hogy elolvashassam. Eközben találtam az idézetet:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
Nincs más alternatíva.
Két lehetőség. Egy döntés, ami a mi kezünkben van.
Vajon miért marad oly sok honfitársunk inkább a probléma oldalán?
Vajon az a negyven év égette bele a magyar társadalomba, hogy tehetetlenül kell sodródnia a nemszeretem helyzetekben?
Vajon Istennel az oldalunkon nincs-e elegendő segítségünk, hogy bármiben is legyünk, reménységgel elindulhassunk onnan kifelé?
Vajon az Ő jelenléte az életünkben nem kötelezne-e arra, hogy a megoldások mellett kötelezzük el magunkat?
Probléma vagy megoldás?
Megeszed vagy ő esz meg?
4 megjegyzés:
Tudod,azt tapasztaltam,hogy vannak problémalátók,problémamegoldók,és problémagenerálók...mint ahogy Benjamin Franklin szerint az emberiséget három nagy csoport alkotja,a mozdíthatatlanok,a mozdíthatók és akik mozdulnak.
Igazad van,az egész témakör a bizalomról szól.Hogy mennyire tudnk,mennyire akarunk Istenben bízni.
:-)
pusz
Kis hazánk egy nagy mozdíthatatlan massza...
Toma! Ilyen nagy a baj Belgiumban? :-D Na de viccet félre, most pont ilyenekről tanulunk itt, hogy mivel lehet kimozdítani a gyülekezetet a fásultságból... nem is annyira nehéz. csak akarni kell.
Szia Balázs! Ezer éve...
Nem, csak mikor hazamegyünk akkor mindig beleütközünk valamibe... :) Valami elmozdíthatatlanba... :)
Krivánom, hogy mozduljon mindenki, és lehetőleg egyszerre a gyülekezetben! A mi gyülink elég nemzetközi, elég nagy ahhoz hogy az emberkék mozdíthatók legyenek... de jó téma!
Megjegyzés küldése