- avagy hétköznapi csodáink 3.-
Kicsit zűrös napunk volt. Úgy családilag és egyen, egyenként. Munkából hazafelé beugrottam még egy szokásos heti bevásárlásra, Lala már a pincébe tartott az imaórára, amikor megérkeztem. A fiúk felcipelték a kocsiból a maradék cuccot, s mivel mindenki éhes volt, úgy ahogy megérkeztem, nekifogtam húst rántani, gombapörköltet főzni, hogy együtt vacsorázhasson a család.
Gyerekek jöttek, mentek. Közben apa is visszatért, épp telefonált.
Egyikőnk se értette, hogy miről beszél.
Valaki a vonal túlsó végén arról érdeklődött, elhagytam-e a vászon táskámat benne egy diktafonnal.
"Nem is használok mostanában vászontáskát! Igaz valóban van a táskámban egy diktafon, de egyébként is, mi vaaaaan? Ki hívott, és hogy jutott az eszébe ez az egész?"
Lala letette a telefont és elmagyarázta, hogy a gyülekezetvezető volt Martonvásárról, mert egy idegen felhívta innen a Horváth István lakótelepről, hogy megtalálta az elveszett táskámat benne egy cédulán az ő telefonszámával. S mivel arra semmi se utalt, hogy kié is lehet a táska, hát felhívta a számot, hátha az az ember sejti majd, kié is a táska. Ő meg rám gondolt.
"Én ma nem vesztettem el vászontáskát. Sőt semmilyen táskát se. Igaz van egy diktafonom, de azt se hagytam el. Itt van a fogason a bőrtáskámban. - De hol a bőrtáskááááám? Határozottan emlékszem, hogy reggel ide akasztottam a fogasra. Ellopták a táskámat! Innen a konyhánkból!"
"Jaaaaaj, neeeee! Nemcsak a diktafon, de benne volt a Kindle-öm is! Épp fél órája ígértem oda a Borinak, mert az egyetemre egy csomó mindent csak elektronikusan tud megszerezni. Abban maradtunk, hogy a következő hónapokban nekem se lesz sok időm olvasni, hát kölcsön adom neki. Most meg? Se neki, se nekem. A Kindle-öömmmmmm!!! Miért pont az, ami nekem olyan értékes. Már mennyi könyvet összegyűjtögettem rá! Miért van ez, hogy bejönnek a lakásunkba gyüli alatt, s elviszik a személyes dolgainkat? Miééért? Miért épp most az e-bookolvasót? Neee!"
Lala közben felhívta a megadott számot. Táska diktafonnal megvolt. Kindle-t nem találták benne.
Sírás.
Lala és Sára a megadott címre a táskáért el. Öt perc múlva Sára telefonál: "Megvaaaan! Benne van a Kindle is, a diktafon is! Minden."
Megtaláló nyugdíjas házaspár is boldog. Épp a postára sétáltak, amikor egy bokor alatt észrevették a táskát. Odahívtak még valakit, belenéztek, s mivel semmi mást nem találtak csak a számot a cetlin, hát felhívták Martonban az ismerősöket....
Mekkora esélye van már, hogy a tolvaj olyan felületesen nézze át a táskát, hogy az aljában ne leljen rá két értékre? (Bori épp két napja panaszkodott erre a táskára, hogy milyen idétlen a belseje, nem lehet benne semmit megtalálni. És íme! Ez mentette meg a kincseimet!)
Mekkora esélye van, hogy a megtaláló jóhiszemű, segítőkész?
Mekkora esélye van, hogy a sok-sok papír és papíron lévő telefonszám közül ő pont azt az egyet hívja fel (és nem a többi munkahelyi partnert, kontaktot...), aki előtt a közelmúltban turkáltam a táskámban egy diktafon után?
S mekkor esélye van, hogy az ismerősünknek ebben az irreális szituációban eszébe jut, amint én diktafont keresgélek a táskámban?
Ráadás.
Ahogy kinyitottam a hazakerült táskát, a tetején Bálint ócska barna hasitasija virított. Nem is értettem, az meg hogy került oda? A hasitasi belsejében aztán néhány szem kutyakajára, egy szövegkiemelő filcre és egy kutya nyakörvre leltem. A fiam ugyanis ezzel jár le idomítani a kutyáját.
Tolvajunk miután a fogasról leemelte a papírokkal megtömött táskámat, magához vette még a polcról Bálint kutykajával kibélelt hasitasiját is.
Bálinttal hatalmasat nevettünk amikor elképzeltük tolvajunk ábrázatát amint megtekintette a "zsákmányt" tele jutalomfalatkákkal és telefirkált papírokkal. Nem csoda, hogy csalódottságában már nem maradt ereje, hogy a táska aljában rátaláljon a "kincsekre".
A csoda az, ahogy Isten visszanavigálta mindazt, ami elveszett.
Mal 3:11 „És megdorgálom érettetek a kártevőt,és nem veszti el földetek gyümölcsét..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése