A sorszám

- Hétköznapi csodáink 2.-

Papírok. Igazolások. Hivatalok. Adatok. Sorbanállás...
Nem is értem, hogy kinek és miért jó, hogy egy iskolakezdéshez öt hivatal állítson ki hatféle papírt.
A lényeg: miután az okmányirodában végre minden családtagunk megszerezte a Fehérvárra szóló lakcímkártyát (melynek megszerzéséhez Lalának persze a Földhivatalból is ki kellett váltani több ezerért egy tulajdoni lapot, s nyilatkozatot is kellett szereznie egy presbitertől stb.stb.)- szóval a hat azonos címre szóló lakcímkártyával el kellett zarándokolnunk egy újabb hivatalba, aholis hatósági tanúsítványt kellett kiállíttatni arról, hogy mindannyian egy háztartásban élünk. ( Ne kérdezzétek, hogy ez mire és kinek jó, s hogy miért nem elég ennek az igazolásához az egyetemnek a hat azonos lakcímre szóló lakcímkártya másolata - főleg azt a tényt figyelembe véve, A Hivatal mindezt az igazolást az alapján állítja ki, hogy felmutatod nekik a hat lakcímkártyát.)

No de egyelőre még csak ott tartunk, hogy az Okmányirodából átgyalogoltunk az Önkormányzat nyolc utcával arrébb lévő ügyfélszolgálatára, ahol nem gyenge sor fogadott. Sorstársaim, az ügyfelek az utcán is várakoztak.
Körültekintő állampolgár lévén a procedúrát rögtön a helyi illetékes biztonsági őrnél kezdtem, mivel értelmi képességeimet, s jogi tájékozottságomat meghaladta annak a ténynek az eldöntése, ezt az igazolást melyik ablaknál is kell majd kérnem. Őr bácsi felvilágított, hogy "Hatósági igazolás". Sorba álltam hát a sorszámosztó automa előtt, s rövidesen a hatvankettes sorszám boldog tulajdonosának tudhattam magam. Az örömbe csak az az aprócska üröm vegyült, hogy a kijelzőn a huszonkettes hívójel villogott. Itt tartottak reggel óta. Várhatóan nem egy órát kell majd rostokollni a célig.
Egy perc múlva megszólít egy férfi. Nem is értem, mit akar. Elmagyarázza, hogy neki van az én ablakomhoz egy harmincegyes sorszáma, mert valaki rájött, hogy neki mégse kell, s hogy ne vesszen kárba (?) odaadta neki. Szóval a kezembe nyomott egy harmincegyes sorszámot, amivel húsz perc alatt sorra kerültünk.

A furcsa csak az volt, hogy mindezt a zsúfolt teremben tette a harminc, negyven, ötven akárhányas jelöltek jelenlétében, akiknek ezt látva semmi ellenvetése nem volt.