Megkezdődtek a mindennapok. Újra kezdtük a kéktúrázást. Igaz, csak amolyan nyugdíjas tempóban.
Kiválaszottuk a hozzánk legközelebb eső és egyben lehetséges legrövidebb távot. Azt is olyan ráérősre vettük.
Kényelmesen keltünk, s csak késő délelőtt autóztunk el Zircre. (előtte még kiugrottunk a Decatlonba, hogy beszerezzünk Isinek egy új túrabakancsot - a tavaszit ugyanis kinőtte a nyáron :( )
11.25-kor indult a busz Bodzavár felé. A sofőr nem volt túl lelkes a kutya miatt - ugyanis Blance is ma depütált, mint kéktúrázó. Végül mégis csak lehetővé vált, hogy a komoly 12 perces távot megtegyük. Borzaváron első utunk az Oázis bisztróhoz vezetett, mivel ott van a kéktúrás pecsételőhely. (a falu második buszmegállójától, a Szövetkezeti bolt nevűtől kicsit vissza)
Az Oázis nevű - mondjuk ki, kocsmában elfogyasztottunk még egy-egy üdcsit (ááááá, ez a szóu!, s Bálint megosztotta velünk azirányú tervét, hogy felnőttként mindenképp egy falusi házat vesz majd, s néha elnéz a helyi kocsmába is: "nem azért, hogy részeg legyek, csak a hangulat miatt."
A falut elhagyva kicsit nehezen leltünk rá az út mellől az erdőbe bevezető ösvényre. Világos volt, hol is kellene letérni, de nem sokkal a letérés után két lehetőség is kínálkozott, s csak egy kék műanyag szalag sejtette a helyes irányt. Egyébként a terep kellemes volt. A kutya is élvezte. S kutyáink közül elsőként őt nem kellett végig pórázon vezetni, nyugodtan sétált mellettünk az ösvényeken.
A rövid távra tekintettel csak egy rövid pihenőt iktattunk be - mivel óriásbálák most nem voltak, maradtak a farönkök.
A kékjelzés egy parkban (Pintér-liget pihenőpark)érte el Zircet a város észak-északnyugati részén. Innen aláereszkedtünk a főtérig, s kora délutánra már haza is értünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése