Női csendesnapon jártunk tegnap Bicskén. A megelégedés volt a témánk. Erről szólt az előadás, a szemináriumok, a bizonyságtételek és a beszélgetések.
Sokféle áldást kaptam a tegnapi napban, de az egyik legkülönlegesebb, hogy siket testvérnők is velünk együtt dícsérték Istent és tanulmányozták a megelégedettség áldásait. Valami különleges, valami nem evilági volt úgy dicsérni az Urat, hogy mellettem a siketek jelelték Istennek ugyanazokat a gondolatokat. Hogy ők is - akik énekelni, de még beszélni se tudnak - ugyanazokat a köszöneteket és kéréseket küldik a Teremtő felé. Ugyanazzal van tele a szívem, a lelkem, a gondolataim - s a teremtő Isten ugyanaúgy látja, érti és érzi az én hálámat is, mint a mellettem ülőét, akivel én nem tudok kommunikálni.
Különleges volt hallani az egyik lány bizonyságtételét, aki rövid nyakkal, siketen született, s arról beszélt, hogyan vezette el Isten a megelégedettségre. Hogy ne azt lássa, miért olyan amilyen, s neki miért nem adatott meg, hogy halljon, vagy megnőjön a nyaka. Egy barátnője egyszer azt mondta neki, "Te Isten ajándéka vagy!" "Ajándék vagy!" "Gondolj bele, te mit éreznél, ha valakinek adsz egy ajándékot, az pedig úgy reagálna, hogy: "Kösz, de nem tetszik az ajándékod! Én nem ilyet akartam."" Ebből értette meg, meg kell tanulnia úgy látnia önamgát, mint Isten ajándékát. Mint Isten különleges ajándékát. Mert az is. Nem mindennapi lány. Öt nyelven beszél. Öt jelnyelven. Húga volt a jeltolmács, de ő tovább jelelte az alkalmat a többieknek, akik külföldről jötte. (Tudtátok, hogy a jelnyelv nem nemzetközi? Hogy minden országnak más és más jelnyelve van?)
A siket hölgyek között volt egy japán testvérnő is. A szemináriumon - ahol arról beszélgettek, kinek, milyen nehézségei vannak, mely területen is a legnehezebb megtanulnia a megelégedettséget - ez a lány elmesélte, mit is kapott aznap Istentől. Férje rákos beteg. Ő négy éve ápolja, gondozza, s négy éve retteg, hogy melyik nap kell elbúcsúznia a társától. Míg tegnap megértette, hogy nem a közelgő veszteségre, sokkal inkább a mai nap áldásaira kell fókuszálnia. Elhatározta, hogy az aggodalmak helyett ezentúl minden napért, amit a férjével tölthet hálát akar adni, s élvezni szeretne minden napot, amit a társa mellett tölthet el.
"Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk" - Simone Weil
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése