Sárával történt szobacserénk hátterében a szobájába beszűrődő különös zajok álltak. Azt mondta, éjszakánként folyamatosan kaparássza valami a falat, a tetőt.
Hetekig semmit nem hallottunk, csak élveztük a csendes szoba áldásait. Sára meg visszasírta a nyugodt éjszakákat és reggeleket.
Egy esős éjjelen aztán a Sára-szoba minden diszkomfortjával szemsülnünk kellett. A tetőablakokat hangosan verő zápor után hajnalban a rágcsálók is megjelentek. Órákon át randalíroztak a - mint utóbb kiderült - menyétek a fülünktől 20-30 centire. ( A nyáron többször is láttuk őket az udvaron.)
Miután kitanulmányoztuk a hívatlan társbérlőktől való megszabadulás összes esélyét, Lala tapasztalt menyét-vadászokkal történt egyeztetés után arra jutott, a legjobb módszer, a zaj.
Azóta a menyétek a szomszédban, azaz a padláson napok óta rádiót hallgatnak. Napközben harsányan üvölt az MR2 vagy az MR1 nekik. Éjszakára csak a fény és a halkabb, beszélgetős műsorok maradnak. Egész vicces reggel arra ébredni, hogy a menyéteket épp Popper Péter okosítja. Illetve csak okosítaná, mert ők ebből már nem kérnek, s napok óta színük se láttuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése