Tegnap délután Pestre kellett mennem pár órára a Szeretetszolgálat munkájáról beszélni. Indulás előtt látom ám, hogy az Illés körülöttem sündörög, simogat, belemászik az ölembe. Majd utánam szalad az ajtóhoz, átölel és azt mondja: "Várjál, imádkozom érted!"
Imájában aztán részletesen kitér minden szükségemre, hogy a betegség ellenére el tudjak menni, hogy jól tudjak beszélni, hogy semmi baj ne legyen útközben, Isten őrizzen és hozzon haza... még az ároni áldásból is mondott pár sort. Meghatódtam, és nagyszerű érzés volt, hogy így gondolt rám.
Útközben Lala is hívott telefonon, s ahogy elmeséltem neki Isi imáját, kiderült, hogy mielőtt elutazott, rá bízott engem és a családot. Mert ugye a férfiaknak kell felelősséget vállalni a családért, vigyázni a rájuk bízottakra.
Így aztán könnyű az élet, ha ennyi férfi vigyázza az ember mindennapjait.
3 megjegyzés:
Ó, ez nagyon megható... és biztosan sokat jelentett neked.
Bocs, hogy így ismeretlenül... nagyon tetszenek az apró bizonyságtevő írásaid!
Köszönöm a soraidat. Olyan ritkán ír valaki, hogy nagy kincs minden visszajelzés. Még egyszer köszönöm.
Megjegyzés küldése