Örökség

Többek közt ez a szó kavarog bennem az elmúlt 2-3 napban.
Örökség, amit gyermekeinkre hagyunk.
Valami, ami talán generációkon is átívelően fennmarad és persze áldás marad. Mert örökséget hagyni csakis ebben a vonatkozásban érdemes.
Egy szombati beszélgetés és az esti tanítás kapcsán elméláztam azon, valóban mekkora előny is, ha valaki beleszületik egy készen kapott egzisztenciába, kapcsolatrendszerbe (emberrel és Istennel, ha az anyatejjel szívja magába hogyan is mozogjon ebben a világban, ha már gyermekként megtanítják arra, honna jön és hová tart, ha fiatalon felfedezi, miért az, aki... sorolhatnám.
Örökség. Amit kaptam - az ugye már adott. A hozott anyagból kell a legjobban gazdálkodnom. De amit továbbadok? S egyáltalán. Hogyan tudom továbbadni?
Örökség. Jó lenne még tudatosabban, összeszedettebben, jó lenne még több mennyeit, olyat,ami értékálló.


Zsolt 103,17-18.
De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.