Pages

2012. április 15., vasárnap

Arról. Hogy hogyan haladunk

általában ennek legjobb módja, hogy egyik lábunkat a másik elé helyezzük szépen. Ám amikor ezt napi 6-8 órán keresztül teszi az ember, sokféle módozata kialakul a járásnak. -Ott van mindjárt a "Deltázás". Kortársaim, s az idősebb generáció bizonyára emlékszik még a tv-Ben lévő tudomyányos magazin elején lévő kockákra, melyeken egy sarkimkutatócsoport hóviban, az elemek éllen von szólna magát. Na az ehhez hasonló állapotot hívjuk mi deltázásnak. Teljes felszereléssel, kapucnikal a fejeken, kesztyüvel a kézen, botjainkra támasztva próbáljuk előrébb von szólni magunkat, miközben megküzdünk az arcunkba csapó elemekkel. hála Istennek ebből eddig csak nagyon kevés jutott. -A deltázásnál egy fokkal jobb a "szkafander" , amikor teljes esöcuccban lavírozni az esoőben. -Ennek iszapos terepen való változata a "varacskos disznó" , amikor a süppedő talajba mártott botokra támaszkodva próbálod meg kiemelni a mázsássá dagadt bakancsaid, miközben többet csúszós vissza az emelkedön, mint haladsz elöre. - lassúzás: tipikus hegymenet Az ember annyira lelassul, hogy már-már helyben járni látszik (Svéd szobatársunk mesélte, hogy álmában minden lassított felvételként történt vele, miközben a környezetében minden más normális volt. Talán mert neki is kijutott napközben a lassúzásból.) - Robot : ez az egyik kedvencem Az úgy van, hogy egy bizonyos beazonosíthatatlan ponton egyszer csak kikapcsol az aagyad, s arra eszmélsz, hogy maguktól haladnak a lábad. Ez nem túlzás most! Lala mindig mesélte, hogy a hosszú futás ok közben is eljön egy pont, amikor már automatikusan, szinte élvezettel haladsz. Sose gondoltam, hogy valaha én is átélem majd. Ha a robot-mód rádtalál, meg ne állj, bárki is csábítana pihenésre. - Ereszkedés Azt gondolná az ember, hogy ez egyszerű, de biz a meredeken szlalomozással kell lassítani a lendületet, vagy a kőbe mereszteni a lábujjaid, hogy megóvása magad a gurulástól. - S a legjobb az " enjoy the caminó" amikor se hó, se szél, se sár, se eső, csak te és a teremtett világ végtelen és felfoghatatlan szépsége. Szemed a horizonton, a lelked kitágult, mert hálát adsz, hogy élsz, hogy lélegzel, hogy látod ezt a kémet és zöldet, s hallod a madarak dícseretét. S persze ezeken felül van úgy, hogy a talpadra vagy éppen a sarkaidra érkezel. A jobb vagy a bal lábad át terheled. Rugózol vagy hosszan lendíted magad elé a lábad. A botokkal hátulról tolódik magad felfelé az emelkedőn vagy épp azokkal húzod fel magad a hegyre. S végül, de nem utolsó sorban ha már semmi se működik, marad a "Santiago lépés" Ezt a fejedben léped meg először. Ilyenkor ara gondolsz, hogy még ezzel az egyetlen erőtlen lépéssel is egy lépéssel közelebb kerülsz majd Santiagóhoz, hát felemeled a lábad... Buen Caminó!

4 megjegyzés:

PinK írta...

Kinder......Bueno! Hívtam Sárát, jól vannak! Az összes kinder bueno.... :)
Ezt meg találtam:
"Aki rohan, azt az idő szorítja, aki zarándokol, azt az idő tágítja.
Aki menekül, önmaga elől fut, aki zarándokol, önmaga felé tart.
Aki menetel, másokhoz igazodik, aki zarándokol, saját ritmusára jár.
Aki túrázik, teljesít, aki zarándokol, teljessé lesz.
Aki kirándul, kikapcsolódik, aki zarándokol, bekapcsolódik.
Aki sétál, nézelődik, aki zarándokol, befelé figyel.
Aki bóklászik, céltalan, aki zarándokol, célra talál.
Aki zarándokol, úton van. Aki zarándokol, jó úton van."
Puszi! <3 <3 <3 <3 <3

Révész írta...

Koszi , koszi.
Azt hiszem, ez igaz - egyre inkabb igy latom.

toma írta...

Én meg csak egyet tennék hozza, ami kimaradt a felsorolásból, az a Jackson féle Moonwalking! :))

A képeken látszik a fáradtság. Kitartás!

Révész írta...

Koszi. Jacksonozni csak estenkent szoktunk az emeletes agyak tetejen - hogy levezessuk a felesleges energiainkat