Te is?

Tegnap beszéltem egy érdekes témáról: a vezetők Isten általi védelméről. Gondoltam, megosztom veletek az igéket, amit találtam ezzel kapcsolatban.( csak kettőt)
Bár nekem most jelenleg nincsenek ilyen problémáim, de ha nekem bátorító volt az ige, akkor lehet, hogy Neked is . Szellősen irom, hogy tudd ízlelgetni, sorról-sorra.

Jeremiás 20:10

Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést:
Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, akik barátaim, az én támadásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatják őt, és bosszút állhatunk rajta.

11.
De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek mert nem okosan cselekszenek: örökkévaló gyalázat lesz rajtuk és felejthetetlen.

12.
Azért, ó Seregekenk Ura aki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a sziveket, hadd lássam a te büntetésedet ő rajtuk: mert neked jelentettem meg az én ügyemet.

13.
Énekeljetek az Úrnak , dícsérjétek az Urat, mert a szegényeknek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Zsoltárok 31:20-25

20.
Mily bőséges a te jóságod, amelyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az enberek fiai előtt.
21.
Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elöl, sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

22.
Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon.

23.
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elöl, de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

24.
Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei, a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!

25.
Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat.

Most csak ennyit...

Foltok

Ma reggel felkeltem korán, hogy mire hivatalosan is felébred a ház, túl legyek a szombati bevásárláson. Gyerekkorom szombat reggelei jutottak eszembe, akkor is rám hárult a feladat, hogy hazaszállítsam a család dolgait a hétvége előtt szombat reggelenként, csak mindezt egy 24-es kis bringán kellett két hatalmas szatyorban hazamanőverezni. A Kával kicsit könnyebb :)

Hazaérve már a többiek is ébredeztek, s segítettek fellogisztikázni a dolgokat az emeletre. A pincében már gyülekeztek a foltvarrók. Nem is tudom milyen régen voltam utoljára foltvarráson. Már nagyon, nagyon vártam. Valami gyorsan megvarrható őszi levélkoszorúra számítottam, ehelyett egy új technikát tanultunk: papírvarrás ( biztos nem ez a hivatalos neve). Hát egy csomó ideig nem tudtam elképzelni, hogy is lehet ezzel a technikával kis fél centis anyagdarabkákból tökéletes képeket varázsolni, de Irénke azt mondta, egyáltalán nem lesz nehéz. S végül igaza is volt. Nem nehéz, sőt érdekes, mert egészen új dolog. Egyetlen hátránya, hogy ezt a technikát azért nem lehet a nappaliban a tv előtt ülve varrni, komolyabb hozzáállást igényel. Amire nem túl sok esélyem van a közeljövőben. A foltvarró-alkalmak azért is jók, mert ilyenkor újra belelkesedek, hogy azonnal hozzálássak befejezni a félkész dolgaimat. S olyan jó órákat együtt lenni a lányokkal. asszonyokkal. Beszélgetni azzal, aki épp a közelbe kerül. Kávézgatni, varrogatni. Ilyenkor olyan érzésem van, mintha újra gyerek lennék. Három és fél órán keresztül csak úgy ülni és varrni... na meg beszélgetni :)

Ebéd után irtózatos iramban elkészítettem a fiúkat, s már indultunk is Győrbe, a lelkipásztorbeiktatásra. A lányok épp hazaértek a moziünnepről. Délelőtt ott voltak páran az ifiből. (na meg most is ott vannak páran, ha mindne igaz) Szóval Győrben voltunk. S most meg már este van és holnap megint új nap.

Pásztorok a küszöbön...

Ma reggel a Remiben lett volna egy bibliaórám, de sajnos elmaradt. Rajtam kívülálló okokból ugyan, de ma nem sikerült a reggeli ima-biblia közösségünk... Így hamarabb indultam látogatni. A Szfvári kórházat már elég jól ismerem, de most egy számomra új részt kerestem: Bel C. osztály. Rácz István bácsit kerestem fel, aki most a helyzethez képest egész jól volt. Megismert, és egyből a lényegre terelte a szót. Igen, készül hazafelé. Most nem a Kertész utcába, annál fontosabb helyre. Oda, arra a helyre, amiről annyiszor prédikált, és annyi embernek mutatott utat! Tudja, érzi, készül rá: átlépni a küszöbön. Krisztusban számára nem ismeretlen a hely , ahova készül. Nem fél, nem hárít, imájában mégegyszer rendez mindent, ami még elvarratlan szál lehet az életében. Furcsa így leírni, de jó látni egy testvért, aki egy egész életet megharcolva most készül átlépni a küszöböt. Azt, ami után mi már csak azt mondjuk, hogy "elment", s ami után odaát azt mondják: "megérkeztél". Érdekes látni ezt a kettősséget: elgyötört, becsövezett test, és egy Istenre váró, szilárd lélek.

A héten az egyik filmben hallottam egy mondatot: " Tudod, mielőtt az emberek meghallnak, soha nem azt kérdik meg tőlük, hogy mileyen tudást halmoztak fel, hanem leginkább azt kérdezik, hogy "miben hiszel?" István bácsi tudja kiben hisz: Jézus Krisztusban.
Végül együtt kértük az Élet és halál urát, hogy készítse el Rácz bácsit, és vigye át az Ő országába. Akkor és úgy, ahogy Ő jónak látja.

Talán véletlen, talán nem, de 100 méterrel odébb, egy másik épületben Istennek egy másik szolgája vívja a végső tusát. Rácz bácsi után átmentem Hányik János bácsihoz, aki kómában fekszik. Nem rég hozták be, de szinte életelenül fekszik az ágyán. Istennek egy másik szolgája, aki ebben a gyülekezetben szolgált lelkipásztorként. Az Ő hitén keresztül használhatjuk a mostani imaházunkat. Beszélgetni már nem tudunk. Engem is csak a "papi" hivatal miatt engednek be. Őrzőben van. Körülötte megviselt betegek élet és halál között. Megsimogatom, szólítom, de már kifelé nem jön válasz. Imádkozom érte, megszorítom a kezét. Ő már talán rajta is van a küszöbön, de még nem lépett át...
Két végig szolgált élet, két pásztor, két elhasznált test, és két Krisztusban reménykedő szolga. Isten szolgái, Isten országának küszöbén...
" Mert sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek... semmi nem választhat el engem ...Krisztustól, aki életét adta értem."

Lassabb lépték

Reggel együtt mentünk Illéssel az oviba. Jó pár napja nem volt ilyen. Pedig olyan jó időnként más perspektívából nézni, lassítva élni át ezt a rohanó világot. Kézen fogva, a lehulló faleveleket taposva botorkálni a Prohászkán, s közben megvitatni az élet nagy kérdéseit.

Tegnap reggel Illés barátja várta Laláékat az öltözőben:
- Szia. Megjöttetek? Én vagyok a Dominik.
- Szia, Dominik. Hát te vagy az Illés barátja?
- Igen. Én is ismerlek ám, te vagy a pap-mester.

Barátok közt

Valami még a szerbiai útról. Túl az utazáson, a fellépéseken, a munkán, a látogatásokon... Azok, akikkel mindezt megtehettük. Barátaink. Tamás és Szabina, Kalitomi, Attila és Gyuri... Mekkorákat nevetgéltünk, beszélgettünk az autóban. S milyen sokat kaptunk a másik őszinteségéből, szeretetéből. Jó volt napokig együtt azokkal is, akik egyébként zárt ajtók és falak mögött élik mindennapjaikat. Megtisztelő volt, mikor megosztották múltjuk kevésbé felemelő pillanatait. Isten különleges áldása, hogy ismerhetjük, megismerhetjük őket is, s ezáltal kitárul előttünk egy másik világ. Attila blogot is ír: Egy értelmi fogyatékos ember naplója címmel. Attila nagyapja a debreceni színház színésze volt anno. De volt neki egy másik nagyapja is: a Jóga papa. Albertirsán. Gyermekkorában, sok-sok évtizede, vele jártak az albertirsai baptista gyülekezetbe. S Attila emlékszik az énekekre, emlékszik a Tóka bácsira, aki minden istentisztelet után odament hozzá, s megsimogatta a fejét, emlékszik a szeretetre... S valahogy most élete egy másik pontján újra találkozott "a baptistákkal", s reménység szerint találkozik Istennel.

Autómentes nap

Ma az autómentes nap alkalmából, hosszú idő után először, autóval mentem dolgozni. Így mondjuk legalább fél órával többet alhattam :) - viszont nem tudtam útközben Bibliát olvasni :( . Autómentes ide vagy oda, ma is dugó volt. S Budaörsről majd egy óra lett a Moszkva tér.
Autó lévén kiruccantunk a Bányába is, hogy előbányásszuk a cipősdoboz szórólapokat. Na az is szép volt, hisz autómentes lévén le volt zárva pár utca, a többi pedig metroépítés és egyéb fontosságok miatt. A belváros szinte járhatatlan. Gyengén látó kollégám meg is vádolt egyszer, hogy már az ásatási területeken járunk, s ez valami szervízút. Sikerült megnyugtatnunk, hogy nem is, ez kérem a Múzeum körút hivatalos egysávja. Végül csak átküzdöttük magunkat a városon. És elő a dobozokat.
Elindult a cipősdoboz.hu weboldala is e mai nevezetes autómentes napon.
S apával bevásártunk a kisteszkóban. Volt itthon bírkózás meg heje-huja. Sára oltást kapott a suliban, s az igazgató pedig megkereste és megdícsérte a szünetben, mert látott bennünket a Duna Tv híradójában az este. Bálint ötös nyelvtanfelmérőt írt. Boriól a blogjában olvashattok. Illés az oviban felejtette cicust, így a sírás se maradt kia napi programból. Hát ennyit mára kis családunk életéről.
S ha már ennyifelé küldelek benneteket az internet útvesztőiben, még valami, ami ma tetszett, a Móni bejegyzése. Mert amit róluk írt, azt én is, nagyon is, komolyan és teljes szívből így gondolom.

Szerbia, Színház - Szabadka

Utolsó reggel. A társulat egy része a helyi fogyatékos intézetbe látogat. Elborzadva, megdöbbenve térnek vissza. "Egy darabig egy szavam se lesz. Mi egy kastélyban lakunk"- mondják fogyatékos barátaink. Csomagolás. Búcsú. Indulás. Az út mentén lelassítunk, s Zoli anyukája egy-egy tál frissen sült kiflit nyújt be a kocsikba. Tamás alig akar hinni a szemének: "ezt nekünk hozzák? hihetetlen" Utazás. Szabadka. Ebéd egy kellemes kis helyen. Séta a belvárosban. Kozsdunyicát idéző hangulat. Rezesbanda, lakodalom. A színház. Pakolás. Pakolás. Közben látogatás a Magyar Szó szerkesztőségében. Beállás. Megérkezett Kati és Lilla. És a riporterek. A Kossuth Rádió, a Duna Tv, a helyi tv... képviselői. Nyilatkozatok. Nyilatkozók. Pakolás. Pakolás. Pakolás. Ma este hangtechnikus leszek. Még szerencse, hogy a színház technikusaival, csak nekem kell vezényelni őket. Megérkezik a konzul felesége. Köszöntők.Teltház. Függöny fel, s már el is kezdődött. Szünet. Szipogó nézők a sorok között. És Vége. Na persze marad még a pakolás és az utazás. Valamikor tizenegy körül el is indultunk. Röszke felé vettük az irányt. Autóban kis riadalom: hiányzik egy útlevél. Megkerül. Szerencse, hogy megálltunk, mert rossz felé megyünk. Határ. Szerb határőr fáradt. Magyarnak valami baja. Kinyittat, belenéz... de csak át jutunk. Túloldalon pihenő az első kútnál. "Ma már holnap van?" "Igen Kuksi, ma már holnap van." Hajtunk és hajtunk. Újabb pihenő. Tamásnak kell egy Redbull. Talán majd szárnyakat ad. Aztán tovább hajtunk. Olyan jó végre az M7-esen! Szinte már haza is értél. Lala álmosan botorkál elő. Utolsó tankolás. Utánfutó le. Utánfutó fel. Csomagok ki-be-le-fel. Búcsú. Többiek előtt még ki tudja hány óra és km. Mi, szerencsés kisebbség, hajnali háromra már ágyban vagyunk. Tízre pedig a gyülekezetben. Délben apa kérdez. Nem tudjuk mind elmesélni. Annyi minden ért és történt. Velünk. Köztünk. Általunk? Értünk.
Négy nsp. Öt előadás. Sok-sok ember. Sok-sok szeretet és öröm.
Ma délelőtti ige: "Nagyobb dolog adni, mitn kapni..."

Szerbia, Szinház - Feketics, Moravica

Péntek délelőtt: különprogram Zolival és Tamással. Látogatás a szabadkai konzulnál.
Szabadka. Kosztolányi városa. Szecessziós házak, utcák. Kosztolányi Árpád gimnáziuma. Látogatás egy valaha szebb napokat megélt még ma is megdöbbentő polgári lakásban. Anno a zsidó családé volt az egész utca. Minden ház. Később csupán egy maradt - igaz nyolcszobás. A földszinten a konyha, cselédlépcső visz az emeleti cselédszoba melletti kis folyosóra. Onnan a még pusztulásában is pazar ebédlőbe léphetett a személyzet. Eklektikus bútorok. Kissé megfakult selyemtapéta. Aztán a nappali. elefántcsont-berakásos szekrénykék, hatalmas bőrkárpitos fotelek, a könyvszekrényekben aranykötéses Jókai-sorozat és a polgári irodalom szine-java, sok-sok első kiadás. Nem folytatom. Magam elé képzeltem a Kosztolányi családot. Talán hasonló lakásból indult a gimnáziumba az apa. Később költővé lett fia pedig valamely belső szobában játszhatott utonaktestvérével, a fiatal Csáth Gézával. - most felejtsük el a békanyúzást :) A cselédlépcsőn Édes Anna... Hihetetlen, hogy a háború után érintetlenül itt maradt ez a csoppnyi polgári világ.

Száguldás hazafelé. Ebéd. Indulás Feketicsre. Bepakolás. Beszerlés. Előadás. Leszerelés. A programunkban az a megjegyzés állt: indulás: azonnal. S igy is volt. Nem nagyon emlékszem rá, hogy valaha valahonnan ilyen gyorsan távoztunk volna. Két óra múlva már Moravicán kezdődött az előadás. Szabadtéren, egy szüreti mulatság keretein belül. Diszletépités. Pakolás. A szobszédban Luna-park. Dodzsemek zaja. Hatalmas romos malomépület a diszletfalak mögött. A hideg ellenére sok-sok kitartó néző. Estébe hajló előadás. Bálint, mint Kuksi - életében először. Majd persze pakolás, pakolás, pakolás. Vacsora a szállásunkon. Vendégek. beszélgetés Budapestről érkezett szociális területen dolgozókkal. Valaki a szomszéd településről. Talán Fehérváron már láttuk is egymást. A férje a közelben evangélikus lelkész. Hihetetlen történetek, élmények, életek, sorsok.

Szerbia, Szinház - Topolya

Noszty-fiú házában töltött éjszaka. Vidám reggeli. A pacséri iskolában tett látogatás. Ebéd. Helyi szinpadszemle. Pakolás. Indulás Topolyára. Egész jó kis szinhazterem. Pakolás. Pakolás. Szerelés. Hiányos helyi technika. Hang- és fénytechnika külön. Szilvi, mint fénytechnikus debütál. Meg tudod csinálni. Egyúttal tanitsd be a fejgépest. - Kevesen vagyunk, sok feladatra. Időnként egy-egy emberre vagy három is jut. Hat helyett fél nyolcas előadás. Legalább elkészülünk, s kicsit próbálunk is. Ez nem árt, ha az ember életében először kell tegyen valamit élesben - s épp felveszi a helyi tv. Családias közönség. Megható előadás. Katarzis. Idős, szivbeteg tanitó néni sir. Rosszul lesz. Nagyon rosszul. Nagyon, nagyon rosszul. Mentő viszi el. Vastaps. Vacsora egy közeli étteremben. Vissza Bácskossuthfalvára. Meglepetés. Hősugárzó a szobában!!!!!!!! Hálás vendégek.

Szerbia, Szinház - Csantavér

Rövid alvás. Gyors csomagolás. Megkésett indulás. Áldott út. Könnyű határátlépés. Éles kontraszt. Sáros utcák. Kopott házak. Hideg és nyirok. Melegétel. Rossz utak. Borzasztóan elhanyagolt, valaha tán tisztikaszinói életet élt szinházterem. Romok eltakaritasa. Szinpad kisöprése. Diszletépités. Pakolás. Vagy négyszáz fős, hálás közönség. Sok, sok szeretet. Sok hiba. Fáradtság. Kimaradt jelenetek. Eltévedt zene. Benn felejtett szereplő és kellék. Hatalmas taps. Virág. Köszönet. Sok segitség a pakolásban. Fogadás az iskolában. Nagyon kedves igazgatónő. Nagyon fáradt, de jókedvű társulat. Nagyon hideg szobák. Fázós hajnal. Átdermedt végtagok. De hosszú pihenés.

- hiányzó hosszú i -

EZ+AZ

Tegnap elemntem a kórházba, hogy meglátogassam Rácz István bácsit, de mire odaértem, már csak a "hült helyét" találtam: félórával azelőtt haza engedték! Így, ezzel a jóhirrel nyargaltam a házicsoportunkba, ahol éppen buzgón imádkoztak Pista bácsiért.
Klasz dolog ilyan jó híreket közölni, bár csak ezt tehetnénk mindig! Hálát adtunk Érte, és egy nagyon jó beszélgetés alakult ki. Most majdnem mindenki ott volt, és mindenkinek volt egy-egy bizonysága.
Hazafelé menet még beugrottam a Tescoba, hiszen már csak ez volt nyitva. Furcsa érzés volt egyedül bolyongani a polcok között. Eszembe jutottak azok, akik valami oknál fogva egyedül maradtak... pedig én csak vasárnapig "nélkülözöm" a kedvest, de mindenről eszenbe jutott valami: ezt néztük meg legutóbb Vele... stb. Szóval, ez a csendes magamban-lét megtanított meg-, és átérezni , hogy milye érzés lehet egyedül lenni. Sok özvegy, vagy elhagyott érezheti ezt...
Kicsit vidámabb téma: Illésünk él és virul a nagyinál! Holnap megyek érte, s szombatra megtelik élettel a ház.
Szilvi írt egy sms-t ma regel, és írta, hogy nagyszerű a közönség, teltház volt tegnap este is, de továbbra sincs fűtésük. A szinház nagyon romos. (Talán így még élethűbb lesz a "Valahol Európában". ) Egy háború utáni darab, egy háborút éppen csak befejező országban...
Még négy előadásuk lesz. Gondoljatok rájuk!

la s s í t o t t képkockák...

Tegnap este érkezett meg Szilvi. Aztán lefektettük a gyerekeket, majd elmentünk a kocsinkat cseréltük ki két, 7-személyesre. Na , persze csak ideiglenesen... ugyanis a Szinházasok ma reggel 14-en indultak Szerbiába. Így a mi kocsijaink által nyújtott 10-hely helyett 14-re volt szükségünk. Köszönjük a szivességet!
Szóval, ma reggel Szilvi, Bori, Sára, Bálint és még 10 társuk nekivágott Szerbiának, hogy a Komisz Integrált Szinházzal elvigyenek egy darabot: Bácskossuthfalvára. Illésünket pedig a nagyszülők kérték el tegnap egy pár napra, mert úgyis beteg( azért nem vészesen komoly: taknyosság, stb.)
Szóval, így esett meg az a ritka dolog velem, hogy: egyedül vagyok itthon.
Most kaptam a hírt, hogy jól vannak, megérkeztek! !! ... de már egy kicsit hiányoznak!! Furcsa, hogy minden csendes, nyugodt, és olyan érzése van az embernek, mint amikor háborús filmekben gránát-becsapódás után leveszik a hangot, s lassított kockákkal érzékeltetik, hogy az illető egy "más " világba került. Na, most nekem is pont ilyen érzésem van, mintha "levették volna a hangot". Csak a képkockák nem lassúltak le körülöttem. ...
Délelőtt látogattam egy családnál, ahol nagyon jó beszélgetésünk volt. Fél egy körül jöttem el, és most igyekszem be Rácz bácsihoz, aki kórházba került. ( épp ma egy hete vittünk Neki Úrvacsorát F.Istvánnal) Remélem nincs komolyabb gond, de azért benézek hozzá is, hiszen Ő is a testvérünk Jézus Krisztusban.
Este egy házicsoportba készülök, Pafkóékhoz. A köztes időt pedig most a prédikációs készülésemmel töltöm. Ki kell használni ezt a már majdnem fényűzőnek számító csendet. (Azért a 10-es, 11-es stb. buszok megállásaikkal, ajtósziszegéseikkel , és gáz-fröccseikkel masszívan itt tartanak a józanság biztos talaján.)

Most kaptam az sms-t, hogy gondoljunk a színházasokra, mert kint nincs fűtés...

...folyt.köv...

Tegnap esti levél

Szió!

Hogy örömünk teljes legyen...amit ma láttam,átéltem.

Gyerekalkalom,nyitás.

Sok arcocska,kis helyen jó hangulat.Új tekintetek.Istenem,remélem jövő 7en is eljönnek.

Kávé és süti.De jól esik.Van aki erre gondolt,van aki ezt megtette, és az asztalra kitette.

Istentisztelet.

Milyen lesz?

Milyen kevesen vagyunk,olyan családi...de jönnek és jönnek és jönnek.

Mennyi új arc.

De jó ez is.

Jéé,Sz. énekel,de jó hangja van.Miért nem tette eddig?

Dicsőítés...érzem,Isten ittvan köztünk...mennyire igényes és színvonalas a zene...micsoda tesók.

FEZENi bizonyságtevők.Sírok.Mert ők bátrak.

Igehírdetés...olyan erővel is hittel,amivel nem maradhatsz a padbanülőnek tovább.

Erre vártunk,hogy megértsük,megértsék...hogy Isten lelke ne csak megérintsen,hanem átjárjon és vezessen...hogy végre Vele betelve menjünk és tegyem,tegyük,tegyék.

Megtérés.

Örülök és megint sírok.

Aztán akik erőt kérnek,imádságot,bátran mennek előre.

2 pad között kígyozó sor.

Nézem,látom,és olyan hihetetlen.

Amikor eljön az,amire vártunk,amiért imádkoztunk,most miért csodálkozunk?

B.-vel kinnt találkozunk,könnyes a szeme és elérzékenyülve kérdi tőlem:

-Mondd,mi történt ma?

-Hát az,amire vártunk.

Pusz és köszönet:

M.

Kettős mérték

Valami furcsa napok. Mintha minden változna. Mintha minden felgyorsulna. Mintha minden most történne. Valami csoda, ahogy Isten cselekszik.
Két ifi. Két törekvők. Két vasárnap délelőtti istentisztelet. Két felelősség. Két munka. ( Két pásztor? :) ) Sok-sok áldás. Nem tudtam, hogy is lesz majd az, amikor először történik, hogy a gyülekezet reggel két alkalmat tart. Hogy is lesz az, hogy nem egy zsúfolt alkalom, de két kisebb. Hogy is lesz a változás, az átmenet. Milyen érzés lesz visszalépni, lemondani a biztosról, a kényelemről azért hogy hely szülessen az újnak, a többnek, hogy újra érezhessük és láthassuk, bár ez a hely roskadásig tele, de ez nem is olyan sok, hisz százak, ezrek vannak nem is olyan messze, akik várnak az életre, várnak egy jó hírre, akiknek kell egy hely.... Szóval ma reggel elkezdődött. Felkeltünk. Lementünk. És az első olyan volt, mint minden másik vasárnapon, csak persze kevesebben voltunk. Mondjuk, mint egy "szellős", nyaralós nyári vasárnapon. S imádkozhattunk egy pici babáért is: Molnár Botondért. Annyira édes volt, ahogy nézegetett a Lala karajaiban. Isten leendő hőse. Aztán véget ért az istentisztelet és nemsokára el is kezdődött. A második. Pfúú. Először ott nagyon kevesen voltak. István megkért, hogy én is énekeljek a dícséretben, emiatt is izgultam kicsit. Utoljára valamikor Mongólia előtt, Velencén volt ilyen, s nem tudtam, milyen is lesz majd itt, Fehérváron. Aztán elkezdtünk énekelni, s éreztem, itt van Isten jelenléte. Összenéztünk a lányokkal, s tudtuk, Isten negyon kegyelmes hozzánk. Aztán felnéztem a gyülekezetre, s láttam, hogy megteltek a sorok. S láttam jópár új arcot. S eszembe jutott, hogy Lala otthon sokszor mondta, hogy ha ezt megtesszük, előbb-utóbb Isten hozni fogja majd az újakat, s hirtelen hálát adtam, hogy mennyire kegyelmes is, hogy nem utóbb, de már most, az első második istentiszteleten ezt tette velünk?!!! S ez nem volt elég. Jöttek a bizonyságtételek. A tegnapi Fezenről. S egy fiú, aki ott döntött, s most itt volt. S előre jött megköszönni, hogy kinn volt a sátor. Aztán az igehirdetés után előrejött, hogy kifejezze Jézust akarja. Örökre. Húúú. Dicsőség Istennek!!! Emberek, nincs nagyszerűbb dolog ezen a mulandó világon, mint erőnket, időnket vetni a maradandóba, az örökkévalóba, és közelről látni az Isten munkáját. Megér minden fáradtságot, kényelmetlenséget, minden harcot és küzdelmet, hogy csak egy kicsit bele láthass, ahogy Isten harcol, dolgozik ezen a földön, s hogy ha csak egy parányit is, de eszköze lehess.

FEZEN

Sokminden zajlik mostanság. Az egyik, a FEZEN. (= Fehérvári Zenei Napok) Na ez nem épp egy keresztény rendezvény. Mondhatni egyáltalán nem az a maga 5 színpadával, melyek közül négyen rock zene dübörög, az ötödik kicsit lightosabb, ott mondjuk disco szól. Van itt még úgy ötezer fiatal, punkok, rockerek. S van két színpad közt egy kicsi sátor, hát ott tanyáznak három napot fiataljaink. Arra a nemmindennapi vállalkozásra adták fejüket, hogy kitelepülnek, s eme nem épp szivet melengető közegbe megpróbálnak némi világosságot csempészni szavaik, szeretetük, figyelmességük által. Kreatív ötleteikkel elérték pl., hogy fiatalok sorban álljanak azért, hogy egy papírhenger tetején lévő lyukba fújjanak egy pin-pong-labdát. Eme produkció jutalma, egy Gedeon-Biblia. Azaz, rockfesztiválozó fiatalok épp ezekben a percekben is azon "küzdenek", hogy megnyerjenek egy kis Újszövetséget, amit nagy valószínűséggel nagyívben visszautasítanának, ha ingyen osztogatnák nekik. Aztán vannak a fényképek, melyeket ugye a "modell" megtekinthet majd a gyülekezet weboldalán. S persze a beszélgetések, imák, bizonyságtételek. Megint megbizonyosodhattunk az imák erejéről. Zoli mesélte, hogy szemmel látható a sátorban az, amikor a gyüliben beindul egy közbenjáró csoport. Mennek az imák és jönnek az emberek.
FBI a FEZEN-en.

Hogy mik vannak...

pár sor arról, hogy mik vannak velünk mostanság:

apa : kedden látogatott ( Rácz bácsiék, Nádasladány), idősek otthonában volt, Cafe 19-en ( bár az Illés szerint "apa elkísér engem a Cafe19-be") és személyes beszélgetéseken - szerdán: imádkozott, olvasott, készült, szülőire ment - csütörtökön: egész nap a dunántúli stratégiai csop. megbeszélsén volt Pesten, aztán imaórán, aztán még egy-két esti megbeszélésen
anya: kedden a dolgozóban, utána női órán, aholis a bátorításról volt egy nagyon klassz alkalom, s ami még klasszabb volt, hogy a jelenlévők nemcsak hallhattak erről, de rögvest bátoríthatták is egymást, utána dics.próbán vasárnapra - szerdán kora reggeltől takarítás, főzés, mosás-vasalás, nagybevásár ilyenek - csütörtök: dolgozóban, s este meg a gyerekekkel
bori: kedden: suli, tanulás, gitáróra- szerda: suli, tanulás, dics.próba - csüt.: suli, tanulás, nememlékszem
sára: kedd: suli, tanulás, kosár - szerda: suli, tanulás, video - csüt. hajnali kelés DÖK , suli, tanulás, kosár (ofője - Szilvi néni:) )- bepróbálkozott, hogy a heti 4x 2 óra edzés + 1x délutáni sulis edzés + DÖK mellett miazhogynemakarjárniidén énekkarra és irodalmi színpadra nahátnahát... (ja, és nyolcadikos, azaz most fog felvételizni :)
bálint: suli, játék, iskolai fogászattól való félelem - ja és majd minden nap hozott az anyának egy cuki rajzot
illés: óvoda, játék, esti nevetgélések, megfázás- ma dokibácsi - és lego

Ilyeneket - Milyeneket?

"Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz." 2.Sám.23:17/b.
Dávid vitézei. Eleázár, aki "ott maradt", mikor már minden izraeli visszavonult, "és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz." Persze utána a hadinép is visszatért fosztogatni...
Sammá, aki megállt a lencseföld közepén és megvédte azt.
Abisaj, aki háromszáz embert döfött le...
"Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz."
Vágni vagy fosztogatni?
Elszántság. Odaszánás. Kitartás.
Nem nézni a visszavonuló tömegre. Nem nézni másra, csak tenni amit megtehetsz.
Időnként félretenni a "józan észt" és menni és tenni. Az Úrért. A népért. Beleadni mindent. Mert mibe másba lenne érdemes, ha nem az Ő harcaiba.
"Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz."
Háááárom!!! Százak teszenk másként. Akadnak hármak, ilyenek? Milyenek?

Fájdalom

Nem vagyok egy nagy tudós, így azt se tudom, hogy is lehetne a fájdalmat deffiniálni. Egy biztos, a fájdalom csupán tünet. Tünete annak, valami nincs a helyén, nincs rendben. A rendellenességekre a szervezet a fájdalommal hívja fel figyelmed. Testben. Meg lélekben. S a szervezet addig nem nyugszik, míg el nem távozik az "idegen anyag", míg ki nem tisztul, ami irritál.
Tegnap valami benn akadt. Láttam a gyerekemet sírni, mert fájt a lelke azon, amiket hallgatnia kellett. Láttam szenvedni, mert bántják azokat, akiket szeret, s mert tulajdonképp őt is bántják. Láttam őt, s aztán mint valami ragályos fekély, belém is belémmart ez a fájdalom. Az éjszaka közepén felpattantak szemeim, s csak néztem ki a fejemből. Miért van az, hogy az agyaddal, az eszeddel annnyira jól tudod, hogy valamivel nem kellene foglalkozz, hogy bizonyos dolgokon át kellene lépj, el kellene engedj, talán százszor túlléptél, elengedted, aztán egyszer csak érzed, hogy ugyanaz most megcsáklyázta a szíved? Pedig magad ott se voltál. De látod, ahogy fáj azoknak, akiket szeretsz... "Mert ezek a dolgok a lelkedet akarják" - válaszolja pásztorom, s segítőm. Hát ezért fáj a lelkem? Istenem, adj erőt, hogy sose tudják megszerezni. S adj kegyelmet, hogy másokét se.

Isten pénze

Szombat este színházban jártunk. Zsirán, az Integrált Színház legújabb bemutatóján. Amióta megismertem Tamásékat, Zsira mindig szóba jön. A zsiraiak, a zsirai intézet, a zsirai lakók, az igazgató... Persze ilyenkor az emberben van egy kép a zsirai intézetről, bár sose járt ott. Emiatt is érdekes volt most Zsirán, élőben. Meg kell hagyni, jó messze van Fehérváról. Határozottan érezhető, hogy a szomszéd falu már Ausztria. A kastély is gyönyörű. Valamikor az ezerhétszázas években épült, s a Fővárosi Önkormányzatnak köszönhetően (ő az intézet fenntartója) meglepően pazar állapotban van. - Méltó díszlet a dickensi darabhoz. - Belül már vegyesek voltak a benyomások. A nagyterem pompája, faragott csillárjai, freskói mellett hirtelen szembejött a valóság, amikor Tamás átvezetett a hálótermeken. Hat-nyolc ágyas szobákban, zárt ajtók és egy bezárult világ mögött a semmibe révedő tekintetekkel vagy épp gyermeteg kitárulkozással fekszenek... de hisz ez egy értelmi fogyatékos intézet. Egy zárt világ. Zárt osztály. Beteg lelkek. Fogoly szellemek.
Ajtó becsuk. Nézők a parkban gyülekezenek. Lassan bealkonyul. Még egy röpke lovasbemutató, s kezdődhet az előadás. Lovasok. Hintó. Járókelők. Kis színpad. Nagy színpad. Erkélyjelenet. Fények. Hangok. Füstgép. Zene. Karácsony. Az elmúlt karácsonyok szelleme. A jelen karácsony. A jövő karácsony szelleme. "Anya, még mindig karácsony van?"- kérdezi egy ksigyerek a sorokban. Karácsonyi ének. A lélek rabságáról és szabadságáról. A lélek kortalanságáról és megváltásáról. A boldogságról. Az ember saját sorsáról. A szolgaságról és arról, hogy "csak az Úr tudja, igazán boldog is-e egy úr".
"Azok közé tartozott, akik életükkel fedik el a fényt, s örök sötétségbe kényszerítenének." - írja Dickens a Karácsonyi énekben. Egyszer felírtam magamnak, hogy emlékezetessen. Rajtam is múlik. Igen vannak, akik megláthatják rajtam, bennem, vagy lehetek, aki másokat taszít sötétségbe. Oda taszítani vagy kiragadni onnan? Néztem a darabot. Isten a szívemhez beszélt. Annyira szeretem Őt!!! S szeretném, ha sose állnék az útjába. Néztem a darabot, s láttam egy embert is. A munkatársam, a barátom: Tamás. Egy hatalmas ember a színpadon. Nem ambíciók vezérlik. Nem a sikerért, az elfogadásért játszik. Egyszerűen ott van. Kicsit furcsa gonosznak, ridegnek látni őt. De végül helyükre kerülnek a dolgok. Mindenét szétosztja, felszabadul. S ez ő. Aki nemcsak nem takarja el a fényt, de arra is képes, hogy másokat magával ráncigáljon a világosságra. Nézem a színpadot. Mennyi ember. Talán csak kevesek tudják, hogy ezt mind-mind egy ember mozgatja. Kiolthatatlan lelkesedéssel, meg nem szűnő szeretettel és elfogadással. Nem tudom hány millióban mérnek egy kőszínházban egy ilyen produkciót. Nem tudom, hány fizetett alkalmazott, érdemes művész, statiszta és technikus, szervező és adminisztrátor mozog a háttérben, mire a néző hozzájut egy hasonló élményhez. Azok talán el se hinnék, hogy másképp is lehet. Sérültekkel és elmebetegekkel. Gyerekekkel és amatőrökkel. Kapcsolatok nélkül. Pénz nélkül. "magaduram,haszolgádnincsen" Azt téve bele, ami meg neki van, a szívét, a lelkét, a szeretetét. "...vegyétek, ez az Isten pénze..."

Promod&Black&decker

Ma reggel felkeltünk, bevásároltunk Szilvivel meg Illéssel. Tipikus szombat reggeli történés, idili kép: bevásárlókocsi kivesz, Illés beül, árút+jutalomcsokit betesz, kifizet, kocsiba bepakol, emeletre felcipel... szokásos körök. Mégis jó volt, felüdítő végre a heti sok rohanás után.
Aztán Szilvivel mentem el ruhát vásárolni. ... hát, engem nem nagyon köt le a ruha válogatás ugyan, de jó volt látni kis feleségemet, ahogy élvezi az áru-kavalkádot. Miközben Szilvi izgatottan válogatott, cimkétforgatott, meg stílust igazított, azon tűnődtem, hogy milyen hatékony lenne egy női ruhabolt egy kis zugában egy szerszámgép-kisüzlet. Pld, egy Blackanddecker vagy egy Bosch stand. (Vagy ha tud valaki ilyen helyet, szóljon, mert szívesebben vásárolnék így. )
Szóval, megtaláltuk az új ruhadarabokat, majd fizetés után átnéztünk még két helyre, ugyanebből a célból.
Végül hazaérve egy gyors ebédet készített Szilvi, én meg addig benéztem Gulyás Józsi barátomhoz, aki tegnap került vesekő-gyanuval kórházba. Kérlek, hogy imádkozzatok érte, mert nagy fájdalmai vannak.
Az aztali áldásra pont hazaérkeztem, így együtt fogyasztottuk el a remekre sikeredett lasagnét. Most pedig szombat-délutáni szieszta van, és nemsokára indulunk egy különleges előadásra, amiről később írunk majd Szilvivel.

Kínai

Egyik ismerősöm egy kínai ruhaboltban dolgozik. Mondhatni: hősiesen helyt-áll. Ugynis azt mesélte, ezek a kínaiak úgy dolgoznak, hogy azt egy magyar csak nehezen képes követni. Az ő munkaideje kilelc óra. Az ebédidő eközben öt perc. De mérik ám! Leülni egy percre sem szabad. Ha vevő sincs, akkor is dolgozni, de minimum állni kell. Korábban hetente változtak a magyar munkatársak, mert senki se bírja, állja.

Mongóliában is dolgoztak kínai építőmunkások. Egyik éjjel arra lettünk figyelmesek, hogy valami nagy zaj és világosság szűrődik a hálószobánkba a játszótér felől. Reggel aztán fény derült a titokra: a játszótér területén munkába állt egy kínai csapat. Éjjel-nappal nyomták. Hatalmas reflektorokkal bevilágítva a teret, no meg a környező házak ablakait. Komolyabb gépek nélkül, puszta fizikai erővel először hatalmas gödröt (mélygarázs) ástak, betonoztak, majd több emeletet húztak fel. És dolgoztak éjjel, és dolgoztak nappal. A gödör mellett egy konténerben éltek. Lala és Bálint megtanult tőlük kínaiul köszönni, s olyan kedvesek voltak, hogy időnként bevitték a Bálintot és végigmutogatták neki a dolgokat.

Tegnap kínait vacsiztunk. Lala kért egy villát. Az eladó nem értette. Eszembe jutott a pesti mongol srác, aki két éve jött Magyarországra. Most folyamatosan, akcentus nélkül beszél. Hogy csinálta? Amikor megérkezett, másnap munkába állt egy kínai boltban. Egész éjjel a számokat tanulta, meg kedvesen köszönni. Aztán többet és többet, mert létszükséglet volt, hogy megértse a vevőket. Nevetve mondta, ma is meg tudná mondani ránézésre, melyik nő milyen méretű ruhát hord. Kínai volt a nevelőapja.

Arcvonás

Valamivel éjfél előtt a Kossuth Rádióban az Arcvonások műsorát hallgattuk. Egy különleges festőművész, Béri Dávid életéről és műveiről szólt a riport. Nem sűrűn nyílnak új galériák vidéken, de egy debreceni galéria kizárólag az ő képeire épülve nyílt a közelmúltban. A neve: Misztika. Így eleinte biztos voltam benne, valami okkult beállítottságú művészről lesz szó. Aztán amikor a transzcendenssel való kapcsolatáról faggatták, elmondta a megtérése dátumát, s hogyan kezdte el követni Jézust, hogyan ad Isten lelke álom által új és új témákat neki, s hogyan áradnak a festmények folyamai belsejéből, amikor Istent megérinti. Hihetetlen az a változás is, amit Isten a körülményeiben hozott. Nyolc gyereket vállaltak, anno hitből, s ma megadatott a lehetőség, hogy biztonságban nevelhesse őket. Üdítő volt hallgatni szavait, a bizonyságokat, a hitét. (Sajnos a neten csak egy szimpla biográfiát találtam róla.) Valami különleges volt hallgatni őt, s örülni annak, amit Isten vele tett. Sajnálom, hogy nem ismerem a képeit.

Boldogságkutatás

A múlt heti imaórára készültem épp a 128.zsoltár alapján, mikor is egy érdekes írásra bukkantam a boldogságkutatás témakörében. Persze hol is kezdték volna megvetni eme tudományág alapjait, ha nem a tengerentúlon. Az e területen kutakodók megállapították, hogy annak ellenére, hogy a házasság intézménye gyengülni látszik, a házasok mégis boldogabbak, mint az egyedülállók.
A kutatások alapján a legfontosabb kellékek a boldogsághoz:
- könnyen megbocsátani
- apró dolgoknak is örülni
- részt venni egy értelmes tevékenységben, ami kihívás, de amiben sikereket is képes elérni az ember
- rugalmasság ( ne legyenek merev elvárásaink)
- némi önzetlenség
A boldogtalansághoz viszont elég, ha úgy érezzük, okunk van a keserűségre, elégedetlenségre. Szóval leginkább a hozzáállásunk, az érzéseink, s nem pedig a körülményeink vagy a körülöttünk lévők befolyásolják boldogságunkat.
Eddig azt se tudtam, hogy az amerikai alkotmányban rögzítették: az ember alapvető, elidegeníthetetlen joga a boldogság.

A Biblia alapján a boldogság nem cél, sokkal inkább gyümölcs. Az istenfélő, engedelmes élet gyümölcse. Azaz nem a boldogság magját kell elvetnünk, nem magát a boldogságot kell hajszolnunk ahhoz, hogy boldogok legyünk. Az istenfélelem, az alázat, szelídlelkűség, a béketeremtés... magjait (ld. boldogmondások) kell ahhoz vetnünk, hogy melléktermékként boldogok - is - legyünk. Hát hajrá!

Balatonmegkerülöbringatúra

Az utolsó hetem az agusztusból elég érdekesre sikeredett. Hét elején előkészültünk a sulikezdésre, aztán csütörtök reggel elindultam a 40+ -os férfiak a Balaton megkerülő bringatúrájára. Mósberger István ötlete volt, amihez a fiatalok is csatlakozni szerettek volna, de mi egy fiatalabb korosztályos túrát ajánlottunk nekik. Nem akartunk egész nap loholni utánuk, így a korosztályunknak meghírdettük a 40 fölöttiek túráját. Fehérvárról indultunk Akarattyára, vonattal. Itt kezdődött a tényleges túra. Az északi part felé indultunk, és az első nap megtettünk 76 kilométert. Meg-megálltunk hol egy hideg üdítőre, hol egy szabadstrandon ejtőztünk, majd egyikünket egy komoly defekt állította meg estére, Badacsony előtt: Ábrahámhegynél. Itt egy nagyon rendes panziós fogadott be bennünket, és egy vígkedélyű vacsora után nyugóvóra tértünk . Reggel 8 előtt már úton voltunk. Az út végig kiépített bicikli út, vagy valamely már meglévő üdülőövezeten visz át. Egész iparág épült erre a különleges útvonalra: büfék, pihenők, bringa-szervizek, éttermek, szállások. Különösebb szervezés nélkül is megoldható bármi az úton. Mivel ez volt az első komolyabb túránk együtt, nem tudtuk, hogy milyen gyorsak leszünk. A második nap végére B.szemesen voltunk. Itt végetért a túrám. Mátrai Csaba viszont ezen az estén csatlakozott hozzánk, így kicseréltük a bringát és a kocsit. S este 9-re itthon voltam a családnál. Reggel 8-körül indultunk a Révész találkozóra. Érdekes jelenség volt a reggeli órák izomláza. A combom olyan merev volt, mintha bükkfából lett volna. Sajnos, ez a jelenség elkísért egész nap. Még vasárnap reggel is elég óvatos léptekkel mentem fel a szószékre... De nagyon megérte: először is , egész más oldalunkról ismerhettük meg egymást, meg minden olyan nyugis volt, nem kellett rohanni, ha akartunk, megálltunk, ha akartunk pihentünk. Végül a túrázók 220 kilométert tettek meg, én csak az első 162-n lehettem ott. Köszönöm a spottársaknak!!!

Révész találkozó

Tóalmáson jártunk szombaton egy Révész találkozón. Lala kétszeresen is Révész, mert a nagymamája és a nagypapája révén is. Szombaton a mama családja találkozott. (Bori róla kapta a nevét) Éppen nyolcvan éve, hogy a dédszülők és mama két testvére bemerítkeztek, s Isten kegyelme egyre jobban elkezdett munkálkodni a családban. A dédszülőkkel együtt mára 347 személyre gyarapodott a teljes család, ebből ma 330-an élnek. Úgy 180-an lehettünk együtt
szombaton.

Nagy alázattal és tisztelettel gondolok vissza a szombati napra.
Számomra az egyik legnagyszerűbb volt a mama testvéreit látni és hallgatni. Kálmán bácsi azzal kezdte "Ha most megkérdezné valaki, hogy van-e ezen a földön boldog ember, akkor azt mondanám: Én az vagyok. Mert megélhettem ezt, mert ma megölelhettem egy csomó fiatalt, akik mind-mind az én testvérem gyermekei." Megható volt hallgatni, hogyan is ismerték meg az Urat az ősök, milyen megtapasztalásokon mentek át. Megható volt arra gondolni, hogy ők is ugyanazzal az Istennel jártak, ugyanaz a Krisztus váltotta meg őket, mint utódaikat. De nemcsak róluk emlékeztünk, azokért a babákért is imádkoztunk, akik a közeljövőben fognak megszületni. Árpád imádkozott az egyik kismamáért, s valahogy úgy fogalmazott: jó, hogy egy olyan különleges világba születhet majd ez a baba, amiért Krisztus már meghalt. - Megérintett ez a gondolat. Olyan sok negatív dolog veszi körül az embert. A világ nehézségekkel, bűnnel, gonoszsággal teli. De. Hiába lenne minden szép és jó, ha Krisztus nem halt volna meg e világért. Akkor lenne igazán bajban a világ, ha nem lenne megváltója. Köszönöm Istenem, hogy ebben a világban élhetek, melyért meghalt Fiad! S azt is köszönöm, hogy szövetségestársként én is a Révész család tagja lehetek.