Ma reggel felkeltem korán, hogy mire hivatalosan is felébred a ház, túl legyek a szombati bevásárláson. Gyerekkorom szombat reggelei jutottak eszembe, akkor is rám hárult a feladat, hogy hazaszállítsam a család dolgait a hétvége előtt szombat reggelenként, csak mindezt egy 24-es kis bringán kellett két hatalmas szatyorban hazamanőverezni. A Kával kicsit könnyebb :)
Hazaérve már a többiek is ébredeztek, s segítettek fellogisztikázni a dolgokat az emeletre. A pincében már gyülekeztek a foltvarrók. Nem is tudom milyen régen voltam utoljára foltvarráson. Már nagyon, nagyon vártam. Valami gyorsan megvarrható őszi levélkoszorúra számítottam, ehelyett egy új technikát tanultunk: papírvarrás ( biztos nem ez a hivatalos neve). Hát egy csomó ideig nem tudtam elképzelni, hogy is lehet ezzel a technikával kis fél centis anyagdarabkákból tökéletes képeket varázsolni, de Irénke azt mondta, egyáltalán nem lesz nehéz. S végül igaza is volt. Nem nehéz, sőt érdekes, mert egészen új dolog. Egyetlen hátránya, hogy ezt a technikát azért nem lehet a nappaliban a tv előtt ülve varrni, komolyabb hozzáállást igényel. Amire nem túl sok esélyem van a közeljövőben. A foltvarró-alkalmak azért is jók, mert ilyenkor újra belelkesedek, hogy azonnal hozzálássak befejezni a félkész dolgaimat. S olyan jó órákat együtt lenni a lányokkal. asszonyokkal. Beszélgetni azzal, aki épp a közelbe kerül. Kávézgatni, varrogatni. Ilyenkor olyan érzésem van, mintha újra gyerek lennék. Három és fél órán keresztül csak úgy ülni és varrni... na meg beszélgetni :)
Ebéd után irtózatos iramban elkészítettem a fiúkat, s már indultunk is Győrbe, a lelkipásztorbeiktatásra. A lányok épp hazaértek a moziünnepről. Délelőtt ott voltak páran az ifiből. (na meg most is ott vannak páran, ha mindne igaz) Szóval Győrben voltunk. S most meg már este van és holnap megint új nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése