A múlt heti imaórára készültem épp a 128.zsoltár alapján, mikor is egy érdekes írásra bukkantam a boldogságkutatás témakörében. Persze hol is kezdték volna megvetni eme tudományág alapjait, ha nem a tengerentúlon. Az e területen kutakodók megállapították, hogy annak ellenére, hogy a házasság intézménye gyengülni látszik, a házasok mégis boldogabbak, mint az egyedülállók.
A kutatások alapján a legfontosabb kellékek a boldogsághoz:
- könnyen megbocsátani
- apró dolgoknak is örülni
- részt venni egy értelmes tevékenységben, ami kihívás, de amiben sikereket is képes elérni az ember
- rugalmasság ( ne legyenek merev elvárásaink)
- némi önzetlenség
A boldogtalansághoz viszont elég, ha úgy érezzük, okunk van a keserűségre, elégedetlenségre. Szóval leginkább a hozzáállásunk, az érzéseink, s nem pedig a körülményeink vagy a körülöttünk lévők befolyásolják boldogságunkat.
Eddig azt se tudtam, hogy az amerikai alkotmányban rögzítették: az ember alapvető, elidegeníthetetlen joga a boldogság.
A Biblia alapján a boldogság nem cél, sokkal inkább gyümölcs. Az istenfélő, engedelmes élet gyümölcse. Azaz nem a boldogság magját kell elvetnünk, nem magát a boldogságot kell hajszolnunk ahhoz, hogy boldogok legyünk. Az istenfélelem, az alázat, szelídlelkűség, a béketeremtés... magjait (ld. boldogmondások) kell ahhoz vetnünk, hogy melléktermékként boldogok - is - legyünk. Hát hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése