Péntek délelőtt: különprogram Zolival és Tamással. Látogatás a szabadkai konzulnál.
Szabadka. Kosztolányi városa. Szecessziós házak, utcák. Kosztolányi Árpád gimnáziuma. Látogatás egy valaha szebb napokat megélt még ma is megdöbbentő polgári lakásban. Anno a zsidó családé volt az egész utca. Minden ház. Később csupán egy maradt - igaz nyolcszobás. A földszinten a konyha, cselédlépcső visz az emeleti cselédszoba melletti kis folyosóra. Onnan a még pusztulásában is pazar ebédlőbe léphetett a személyzet. Eklektikus bútorok. Kissé megfakult selyemtapéta. Aztán a nappali. elefántcsont-berakásos szekrénykék, hatalmas bőrkárpitos fotelek, a könyvszekrényekben aranykötéses Jókai-sorozat és a polgári irodalom szine-java, sok-sok első kiadás. Nem folytatom. Magam elé képzeltem a Kosztolányi családot. Talán hasonló lakásból indult a gimnáziumba az apa. Később költővé lett fia pedig valamely belső szobában játszhatott utonaktestvérével, a fiatal Csáth Gézával. - most felejtsük el a békanyúzást :) A cselédlépcsőn Édes Anna... Hihetetlen, hogy a háború után érintetlenül itt maradt ez a csoppnyi polgári világ.
Száguldás hazafelé. Ebéd. Indulás Feketicsre. Bepakolás. Beszerlés. Előadás. Leszerelés. A programunkban az a megjegyzés állt: indulás: azonnal. S igy is volt. Nem nagyon emlékszem rá, hogy valaha valahonnan ilyen gyorsan távoztunk volna. Két óra múlva már Moravicán kezdődött az előadás. Szabadtéren, egy szüreti mulatság keretein belül. Diszletépités. Pakolás. A szobszédban Luna-park. Dodzsemek zaja. Hatalmas romos malomépület a diszletfalak mögött. A hideg ellenére sok-sok kitartó néző. Estébe hajló előadás. Bálint, mint Kuksi - életében először. Majd persze pakolás, pakolás, pakolás. Vacsora a szállásunkon. Vendégek. beszélgetés Budapestről érkezett szociális területen dolgozókkal. Valaki a szomszéd településről. Talán Fehérváron már láttuk is egymást. A férje a közelben evangélikus lelkész. Hihetetlen történetek, élmények, életek, sorsok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése