Szió!
Hogy örömünk teljes legyen...amit ma láttam,átéltem.
Gyerekalkalom,nyitás.
Sok arcocska,kis helyen jó hangulat.Új tekintetek.Istenem,remélem jövő 7en is eljönnek.
Kávé és süti.De jól esik.Van aki erre gondolt,van aki ezt megtette, és az asztalra kitette.
Istentisztelet.
Milyen lesz?
Milyen kevesen vagyunk,olyan családi...de jönnek és jönnek és jönnek.
Mennyi új arc.
De jó ez is.
Jéé,Sz. énekel,de jó hangja van.Miért nem tette eddig?
Dicsőítés...érzem,Isten ittvan köztünk...mennyire igényes és színvonalas a zene...micsoda tesók.
FEZENi bizonyságtevők.Sírok.Mert ők bátrak.
Igehírdetés...olyan erővel is hittel,amivel nem maradhatsz a padbanülőnek tovább.
Erre vártunk,hogy megértsük,megértsék...hogy Isten lelke ne csak megérintsen,hanem átjárjon és vezessen...hogy végre Vele betelve menjünk és tegyem,tegyük,tegyék.
Megtérés.
Örülök és megint sírok.
Aztán akik erőt kérnek,imádságot,bátran mennek előre.
2 pad között kígyozó sor.
Nézem,látom,és olyan hihetetlen.
Amikor eljön az,amire vártunk,amiért imádkoztunk,most miért csodálkozunk?
B.-vel kinnt találkozunk,könnyes a szeme és elérzékenyülve kérdi tőlem:
-Mondd,mi történt ma?
-Hát az,amire vártunk.
Pusz és köszönet:
M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése