Reggel együtt mentünk Illéssel az oviba. Jó pár napja nem volt ilyen. Pedig olyan jó időnként más perspektívából nézni, lassítva élni át ezt a rohanó világot. Kézen fogva, a lehulló faleveleket taposva botorkálni a Prohászkán, s közben megvitatni az élet nagy kérdéseit.
Tegnap reggel Illés barátja várta Laláékat az öltözőben:
- Szia. Megjöttetek? Én vagyok a Dominik.
- Szia, Dominik. Hát te vagy az Illés barátja?
- Igen. Én is ismerlek ám, te vagy a pap-mester.
1 megjegyzés:
Master Lala...hihi...jó!
Megjegyzés küldése