Kór - ház

Ülök egy rémronda kórházi szobában a Sára mellett. Elaludt végre pár percre. Dél óta kapja az infúziókat, s mostmár csak félóránként kell őt a mosdóba cipelni. Ez utóbbi kicsit macerás procedúra, tekintettel az infúzióállványzatra. Eleinte nem tudtuk a technikát, s az infúziós cső eldugult a visszafolyó vértől. Hát kicserélték, s kiokítottak - kár, hogy csak ekkor - azóta ügyesebbek vagyunk. Délután apa felváltott. Hazamentem kajálni, s a fiúkhoz. Bálint csodálatos leveleket írt a Sárának. Hengereket gyártott belőlük, s átkötötte őket szalaggal. Azt ígérte, amíg távol van, takarítani fogja helyette a szobáját, s ajándék is várja majd itthon (kosárlabdát tervez venni neki). Ő a csupa-szív Bálint. Illés is "írt" levelet, melyben hasonlókat közölt. Felsorolta, mi mindent tesznek majd otthon... " a vége pedig az lesz, hoyg majd nálad alszom". Kérdés, ez kinek jutalom. A két fiú folyamatosan próbálja rávenni nővéreit a vendégségben alvásra. Mire visszaértem, Sárát meglátogatta az egyik osztálytársa az édesanyjával. Majd felolvastam neki egy ilyen koromban általam kedvelt könyvből, amiből semmire nem emlékszem már, csak hogy anno tetszett. Sára meg belealudt. Persze eléggé ki van merülve, az elmúlt éjjel se sokat pihent. ( ekkor írtam egy fecnire a fentieket) Majd bejött Orsi és Zozy. Köszönet a látogatásért. Mert már egyre többet szipogott Sára, hogy maradjak benn vele éjszakára. S Zozyék kicsit elterelték a figyelmet az éjszaka közeledtéről. S hála az Úrnak, közben az imáinkra is megérkezett a válasz egy 5 éves szobatárs és nagymamája személyében, így nem maradt Sára egyedül a szobában. S apa is befutott. Aztán nyolc körül hazajöttünk. Itthoni teendők. Telefonok a kórházba. Fél tízkor már nem reagált az SMS-re. Mostanra mindenki alszik. Lassan én is. Köszönet az imákért. Azt mondták, ha minden jól alalkul, szerda körül jöhet haza.