Túinván

Terápiás célokból megpróbálom kiírni magamból a mai napomat.
Reggeli rossz híreket követően nyilvános sírásba kezdtem a Göcsej Intercity járaton ( éljen a MÁV Cipősdoboz járat!!!), majd miután a szembenülő leptopos jól megbámult előszedtem a Bibliámat, s belevetettem magam Dávid zsoltáraiba.
Ami sokat jelentett: 123.Zs.2. Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
124.Zsoltár 8.A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet. - Segítség. Egy névben. De olyan névben, melyet fémjelez már egy-két dolog... pl. az ég,a föld... segítség Aztán volt még egy-két telefonhívás útközben. A fehérvári Szeretetházikóról. S hogy nincs, aki ügyelne, nincs aki vállalna. Majd az is kiderült, a Göcsej egy hét múlva megszűnik.- pedig a legpraktikusabb IC munkába menet-jövet.
Az irodai fürdőben zokogva találtam munkatársnőmet. Felhívta egy "kedves" cipősdoboz-adakozó, s gondolom több hetes frusztráltságát a nyakába borította. Többek között végig kellett hallgatnia, miért is tart itt az ország. Megnyugtattam, talán azért mégse a cipősdobozakció miatt. Majd egy szűkkörú sajtótájékoztatón vehettünk részt, ahol is megtudhattam, milyen is a pokol! Hát ez érdekes volt. A szónok szerint ugyanis a pokol az, amikor az emberek egy nagy körben ülnek egy hatalmas húsosfazék körül, s mindenkinek van egy hatalmas fakanál rögzítve a karjára, de a fakanállal hiába próbálja a szájához emelni az étket, az sose sikerül... ha a szemben lévőt etetné, akkor talán mindenki jól lakna... szóval eme tanulságos, de teológiailag némileg megkérdőjelezhető szónoki beszédről nekem "hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat..." jutott eszembe - bár némiképp másról szól a két idézet, de inkább a másodiknál maradnék. Aztán a jeles üzletközpont vezérkara közölte, hogy akkor most mivel a sajtó részéről csak az MTV van jelen, a meghívással ellentétben mégse mennénk át a H..tonba,gondolom annyira mégse fontosak a nonprofitok... mint a sajtó. Közben történt pár beszélgetés-szerű, melyre most hirtelen nem is találnék szavakat. Irodába visszatérve két kolléganőmet találtam sírva. Aztán akadt még egy,s más elintézendő. Majd rohanás a vérmezőn át a Délibe- a változatosság kedvéért a szakadó esőben. S haza.ha minden igaz, végül a Szeretetházikóban is elrendeződtek a dolgok. Apa elöljáróságin. Még egy félórás rádiós cucc, majd fél nyolctól Az Este- Krizsó Szilvia helyett a gyerekekkel. Adventi gyertyás csokievés. Rumcájsz és Bob Bilder. Most meg: várom a párom.
Ja és persze.... Kubu!