Az idő

Vannak dolgok, melyek valódiságát, értékét, motivációit csak az Idő mutatja meg igazán.
Az Idő, ami idővel baráttá válik. Ki kezdi ismerni őt, tudja, hogy egy-két évtized nem is akkora távlat... S tudja, hogy az igazi dolgok kicsit nagyobb távlatokban működnek igazán.

Ahogy az aratás se a vetés másnapján jön el - de múlnia kell óráknak,heteknek, évszakok, s időnként éveknek.
És vetni kell. Vetni, vetni, vetni. És öntözni. Imával,szeretettel,odafigyeléssel. Hittel és türelemmel. S néha a könnyeinkkel. Aztán ha jó volt a mag, s a talaj se volt köves,a gaz is le lett küzdve, s megvolt a mennyei rész, amit csak Isten adhat hozzá... szóval ha eljön az idő, eljön az aratás.
S ha nem rohantál el, nem adtad fel félúton, rájössz, hogy közben mást is teremtél. Türelmet, hűséget, alázatot... Gyümölcsöt, a Lélekét. És tanultál is ezt-azt. Mondjuk, hogy nem biztos, hogy te vagy a világegyetem közepe, s hogy nem biztos, hogy pótolhatatlan veszteség a világnak, ha... S hogy nem te vagy a fontos, nem a te igazságod, csak az Övé. Az Ő dicsősége.

De rájössz arra is, hogy - ha túl egódon, s saját emberi ambíciódon volt benned más is, valami igazi, Istentől való - akkor azt temethetik, eléje áshatnak árkot vagy emelhetnek fölé akár betonszarkofágot - eljön az idő s megtalálja a helyét, a helyet, hová a Teremtő szánta.
Addig? Addig kiég majd belőled sokféle salak, s elmarad mellőled a sok-sok sallang. Addig is zajlik a változás a mélyben, ha hagysz rá időt. Ha nem szerzel meg magadnak mindent bármiáron, itt és most, azonnal...

Vannak dolgok, miket csak az idő mutat meg.
S vannak dolgok, miket akkor értünk majd igazán, mikor megérkezünk oda, ahol már az Idő se létezik...