Krízisben

Krízisben lenni senki se szeret. Szeretnénk elkerülni vagy minél hamarabb kimenekülni belőle.
Mit nem adnánk, ha megszűnne végre a bizonytalanság, a feszültség. Ha nem kellene tovább várni. Ha ki- vagy tovább lehetne már lépni.

A krízisben gyengék vagyunk. Sebezhetőek. Gyámoltalanok.
Annyira kellene egy biztató szó, egy ölelés. Ezért is sírjuk el valakinek a bánatunk. S beszélünk róla újra és újra. Vagy épp falakat építünk magunk köré, s kizárunk mindenki mást. Mutatunk erőt, színlelünk tartást. Nehogy valaki sebezhetőnek lásson.
Aztán végül csak Istennél kötünk ki, hisz a nagy igazság, amit tudunk már, legalábbis tudnunk kellene, hogy "CSAK ISTENNÉL csendesül el lelkem. tőle kapok segítséget." S a csak azt jelenti, hogy minden más megoldás kizárt.

Krízisben nem szeretnénk lenni. Inkább bebiztosítjuk magunk ezerféle módon, csak az a kétségbeejtő állapot ne jöjjön...
Pedig ritkán vagyunk olyan formálhatóak Isten kezében, mint a krízisben. Ahol végül megtörik a magabiztosság, ahol lággyá, formálhatóvá válik a szív. Ahol nem marad más, minthogy a lélek felkiált Teremtőjéhez, s miután felhatalmazta őt, hogy közbelépjen, hogy tegye, amit tennie kell... szóval miután kész már elfogadni az isteni megoldást - végre megszabadul a salaktól, az oda nem valótól, s valami gyengéd közelségét éli át a Mindenhatónak. A krízisben.

A krízisben érzi igazán, hogy nem más ő, mint gyermek. Gyermek, kinek Atyja az Isten. S amikor ezt átéli, akkor már tudja, hogy dehogy is volt ő egyedül a krízisben.

Krízisbe sokféle okból jut az ember. Saját bűne, mulasztása, felelőtlensége - vagy épp mások meg nem értése, önzése, "igazságai" miatt. S amit talán csak a végén lát meg: hogy része volt abban mindkettőnek.
De kifelé csak kétféle módon kerülhet.
Megtörve, megtérve, megújulva, meggazdagodva. Vagy kifosztva, bezárva, megsértve, megkeményedve.

A krízis az a pillanat, amikor még bárhogy alakulhat.
Mert a végeredmény már sose a kiváltó októl függ. A végeredmény a krízisre adott választól függ. Hogy hogyan reagálok. Megkeményítem vagy megalázom magam. Megtartom az "igazságom" vagy elengedem, s megbocsátok.
Növekszem vagy visszalépek.
Mert a krízis az az idő, amikor Isten próbál, amikor Isten formál.
A megmérettetés, s a növekedés ideje.

Ami vagyok, a krízisekben lettem.
De mivel ember vagyok,a krízisben ma is felszakad belőlem az ismerős ima: "ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár..."