A menekülés is egy válasz a krízisre.
Mert annyira csábít, hogy végre magad mögött hagyd az egészet. S a krízisből olyan békésnek, szépnek, kívánatosnak tűnik az az új helyzet, ahová miért is ne léphetnél tovább.
Miért is ne? Hisz ha ezt tették veled, vagy hagyták, hogy ebbe kerülj, meg sem érdemlik, hogy miattuk maradj. S különben is azok az újak olyan kedvesek, tökéletesek, figyelmesek.
Vagy
Ott majd megoldod, amit itt elrontottál. Ott végre megkapod, amire szükséged van.
A menekülés is egy válasz. De a rossz válasz.
Mert csak menekülés.
A probléma akkor is megmarad, ha egy időre rácsukod az ajtót.
S bár az első pillanatban, héten, hónapban vagy évben a változás hoz felüdülést, fellélegzést, felszabadulást. A szőnyeg alá söpört érzések, a sutba dobott elhívás, az elfeledett szövetség kimondatlanul is ott lappang a mélyben. És feltör, akár egy gejzír a legváratlanabb pillanatban. Vagy visszaköszön az új helyen, egy másik kapcsolatban, emberben, reakcióban. S akkor megint szedheted a sátorfádat.
Vagy megállhatsz, s szembenézhetsz végre azzal, ami elől már régóta menekülsz, s amit - mivel ott van benned - magaddal vittél, viszel az újba. Mert a menekülés nem megoldás.
Hová mennél?
Hová mehetnél?
Menekülj inkább Hozzá! Hidd el, ennél nincs gyorsabb és tökéletesebb útja a szabadulásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése