Szkander

Tegnap levelet kaptam a munkahelyemen. Pár hónapja egy családnak siekrült szerezni egy vadonat új rezsót, amire nagy szükségük volt. Két hete a férfi újra írt. Most azért, mert valamicskével több pénzük van és annyira hálás a rezsóért, hoyg most ő szeretne segíteni a Szeretetszolgálatnak. Leleveleztük, majd postai levélben küldött nekünk tíz postai bélyeget. S a levélbe tett egy igeverset is:

"Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval." Róma 12:21.
Azóta az asztlom felett virít és napjában többször bátorít Isten szava, hogy tudatosan adjam magam a jóhoz. Újra és újra.
Mert a jó és rossz közötti küzdelem folyamatosan folyik. Minden nap, órában és percben. S a színhelye elsősorban nem az utca, a tévé képernyője, az újságok hasábjai, sokkal inkább az emberi szív.
A tét: a szívem, a szíved.
A gonosz mindent megtesz, hogy elkeserítsen, megkeserítsen, hogy megkeményítsen, hogy önigazságokaból falakat építsen, s passzívan mögéjük zárjon. Minél inkább adod magad a jóhoz, annál inkább célpontja leszel.

De a fenti Ige többre is bátorít, mint passzívan túlélni a rosszat, átvészelni a támadást. Túl a túlélésen mi magunk lehetünk azok, akiken keresztül testet ölthet a jó, s legyőzheti a gonoszt.
Jó emlékezni erre. Jó tudni. Jó adni magunk tudatosan a jóra.