napi abszurd

reggel egy vidéki város közművelődési intézményében kezdtem, ahol sok-sok cipősdobozt gyűjtöttek az egész város mozgósításával. hetente több telefon jött-ment az iroda és közöttük, s nagyon várták a személyes találkozást. igazán kedvesen fogadtak, még a gyerekeimnek is küldtek egy kis figyelmességet. mert azt is tudták, hogy négy gyerekem van! hóesésben,lelassulva, fáradtan érkeztem, és csak vártam,vártam, hogy megérkezzen és elinduljon a teherautó. mindenfélékről beszélgettünk. a hölgy elszólta, hogy férje, az intézményvezető a nemzeti divatéssportáncszövetség elöke is. én pedig - mivel ilyetén állapotomban hamarabb beszélek, mint gondolkodom - azonnal rávágtam: "aha, ugye nemrég volt a tévében? emlékszem rá!" "igggen, a duna tévében sokszor volt már..." ekkor jöttem rá, hogy akire emlékszem, nem más, mint vámos miklós egyik novellahőse a legújabb kötetből. pár hete olvastam. a foglálkozás és a titulus stimmel, s ott valami tévében is volt a szereplő. agyam, ami mindent azonnal képekké redukál,automatikusan játszotta a jelenetet. a valóságban persze sose láttam az igazgatót.se élőben, se tévében. de eszembe ötlött: ki tudja, talán vámos épp róla mintázta a könyvbéli hőst.