Egy csomó emlékezetes dolog történt a múlt héten velem. Például beszélhettem az MTA egyik dísztermében több száz diák előtt a munkánkról. Vagy a vasárnap esti Naplóban lement a Cipősdobozról szóló film, és annyira jó volt látni a gyerekeket, ahogy örültek a dobozoknak. A Nők Lapja egyik újságírója is látta a műsort, s látta a saját dobozát az egyik ksifiú kezében. Ma ezt írta: “Megtörtént az a hihetetlen eset, hogy viszontláttam a dobozomat! Ugyanis láttam a vasárnapi Naplóban a riportot, amiben benne volt a cipősdoboz akció, és az ózdi óvodában, amikor odaadták a gyerekeknek a dobozokat, akkor láttam azt a dobozt az egyik kisfiúnál, amit én állítottam össze, és ez hihetetlen élmény volt ! Remélem még sokan vannak így vele, és további sok sikert és örömöt kívánok a munkátokhoz!”
S az is klassz volt, hogy utána rekordot döntött a honlapunk látogatottsága. A cipősdoboz oldalt tegnap több mint ezren nézték meg. Reménység szerint ez majd a dobozok számában is jelentkezik :). Aztán olyan apró kis csodákat is megélek, hogy amikor egy csomó mindent kellene a városban onnan-ide/innen-oda vinni, s már nincs elég ember, akkor egy újságíró, aki épp egy kisteherautót kell teszteljen két napig felajánlja, hogy ha kell valamit furikázni, csak mondjuk honnan hová... s egy másik helyre pedig sürgősen kell küldjek gyerekrajzokat, megkérdezik "küldjünk érte egy futárt". Jó az Úr és jó dolgokat tesz. Nagyon kegyelmes.
Most épp a női alkalomról jövök. Nem voltunk túl sokan, de jó volt együtt lenni és őszintén beszélgetni az Igéről és önmagunkról, és a bölcs ünnepi készülődésről. Lala még úton van hazafelé. A Wesselényi utcában szolgált az ifi istentiszteleten (ami ugye most a Nap utcának felel meg :)). Reggel pedig
"Új reggel, Istennel..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése