Egy nagyszerű hétvége nagyszerű vége

Mozgalmas, de nagyszerű hétvégét tudhatunk magunk mögött.
Bálint - aki még Debrecenben van - az unokatesói bemerítésén vehetett részt. Micsoda áldás!
Apa kikísérte őt péntek du. a vonathoz, amire Velencén szállt fel a papa, mama. Bálint kicsit (nagyon) izgult, milyen is lesz egyedül utazni - mert hogy ez volt az első önálló vonatozása. Imádkoztunk, mielőtt elindult. Aztán a vonaton összefutottak Noncsival, így Velencéig se kellett egyedül mennie.

Péntek este apa törekvőket tartott, majd a vasárnapi iskolai tanítókkal találkozott, aztán az ifin tanított. Bori dics.próbán, majd ifin - Sára Biztos Sziklán, majd szintén az ifin volt. Ketten maradtunk Illéssel. Mi öttusa-edzésen jártunk az uszodában.

Szombat délelőtt Isi és Sára délig aludt. Sáránál ez megszokás, Illés viszont Borinál aludt (pontosabban nem aludt) az éjjel, így az éjszakai beszélgetést délig alvással kompenzálta. Bori és Apa ifivezetői alkalmon voltak. Én a foltvarróra mentem volna, de végül inkább ebédet főztem az ifivezetős csapatnak. Közben akadt egy kis médiás munka is. Szeretem ezt a cipősdobozos időszakot. A leghajtósabb, de a legszebb szakasza az évnek. Délután ifivezetők Velencére távoztak, s mivel Lala lebetegedett, így a wellness helyett itthon maradt, és segített a mai vendégség előkészületeiben.

Ma délelőtt a Saddleback Gyülekezet egyik pásztora, Abraham Meulenberg járt a gyülekezetünkben. Számomra nagyon bátorító volt a tanítása, buzdítása. Szeretném úgy élni az életem, hogy Isten rólam is elmondhassa majd, amit Dávidról, hogy "a maga nemzedékében az Isten akarata szerint szolgált" (Ap.CSel13:36.). Ez olyan nagy kihívás, hogy totálisan elérhetetlen számomra. Ehhez már Isten kell. De miért ne szeretnénk nagy dolgokat?!. S nincs ennél nagyobb, mint az Isten akarata szerint élni, szolgálni. Ez megrázza a szellemem, megrendíti a lelkemet, és belülről újra és újra élettel, hittel, erővel tölt el. Keresni akaratát. engedelmeskedni. Szolgálni. Ezt a szót is szeretem. Szolgálni. - a sáfárság, meg a hűség jutnak róla eszembe. Jó dolog Istenhez tartozni, és Vele élni.  Szóval délelőtt volt két istentisztelet. Egy csomó nagyszerű bizonyság, kérdés, válasz. Utána pedig vendégül láthattuk Abrahamot, ami szintén Isten különleges áldása volt.  Ahogy a vendégektől elbúcsúztunk már csak arra maradt idő, hogy megtöltsük a mosogatógépet, s indulnunk is kellett Angyalföldre.

Este az Angyalföldi Gyülekezetben jártunk, ahol egy adventi teaház keretében a Caminós élményeinkről beszélhettünk. Az is jó volt, s főleg a teaház alatti beszélgetések. A kerületi hirdetési újságban is megjelent az alkalom, s jó páran voltak, akik először jártak a gyülekezetben. Egy idősebb néni épp egy éve jött haza a Caminóról. Vele is beszélgettünk, meg sok-sok régi ismerőssel. Találkoztam pl. egy lánnyal, akiért a Caminó alatt majd mindennap imádkoztam, de személyesen még nem ismertem őt. Nagyszerű volt megismerni. És nagyszerű volt találkozni a régi ismerősökkel. Cevellel, aki bócot és mongol káposztasalátát hozott nekünk, s akivel ha arról a munkáról beszélünk, amit Isten Európában végez a mongolok között, s ami mind-mind innen Budapestről indult, akkor kiráz a hideg, hogy miket tesz az Úr!!! Jó az Úr, és jókat tesz!!! - és miénk a kiváltság, hogy közelről láthatjuk az Ő munkáját, és a munkatársai lehetünk.