Elvileg nincs is ebben semmi rendkívüli, hogy meglátogatja a barátnőjét, csak az a különös gondolat, hogy egy megmagyarázhatatlan véletlen folytán éppen ugyanabba a Bartók Béla úti lakásba tart, ahová pontosan KÉT ÉVTIZEDDEL EZELŐŐŐŐTT! te is heti kétszer kivillamosoztál a te barátnődhöz annak babájával babázni. Ugyanabban a lakásban. Ja, és te is az Astóriától jártál, a 49-esen.. A babát Szenczy Annának hívták. A délelőtti villamosozások, az esti fürdetések, a babakocsis séták mind-mind olyan elevenek benned, mintha csak a múlt héten történtek volna. Pedig elsuhant közben egy nemzedék.
Szédületes, ahogy az idő rohan velünk. Még jó, hogy csak egy ideig teheti. Eljön majd a pont, ahol - átlépve az örökkévalóságba - már elveszíti jelentőségét, merthogy abban a dimenzióban nem is létezik. Ezen az oldalon azonban uralni vágyja életünket, döntéseinket. Presszionál az oly fontosnak és nélkülözhetetlennek beállított hiábavalók ezrei felé. Máskor meg a múltba ringat, vagy a jövővel kecsegtet. Neki mindegy, csak ne élj a jelenben. Csak ne Élj a jelenben. Pár hete olvastam (szintén C.S.Lewis - pontatlanul idézem) "Istennél az idő nem létezik. Csak az örökkévalóság. Számára az emberi időből csak a jelen a fontos. A jelen: az örökkévalóság és az idő metszéspontja." A múlt, a jövő az ördög kedvenc területe. A múlt, amivel - ha rossz volt - örökre megkötözne, megkeserítene / ha jó volt - örök nosztalgiával elvonna a jelen lehetőségeitől. S a jövő, amely meg főleg kiismerhetetlen. S amelyre koncentrálva villámgyorsan épül fel az elmében az aggodalom, félelem vagy épp ábránd és illúzió. Ezért is mondja a Prédikátor 6:7:" Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés."
Hiábavaló, hasztalan erőlködés.Vagy örökkévaló, maradandó létezés a mában.
"Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." (Zsolt.90:12.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése