Focirajongó kisfiúnk hetek óta gyűjtögeti a focis kártyákat. Gyűjtögeti és cserélgeti is az osztálytársakkal. Mivel a spanyolok a kedvencei, folyamatosan azon ügyködik, hogy minél több spanyol focistát megszerezzen. Múlt csütörtökön nagy örömmel újságolta, hogy valakit sikerült rábeszélni egy cserére, így "már HÉT spanyolom van!" A napköziből hazafelé apával benéztek a Hervisbe, ahol a nagy sportszer-nézegetés közben magáról megfeledkezve a kosárba tette Illés A SPANYOLOKat. Amikor itthon egy óra múlva ráébredt a feledékenységre, s egyben arra is, hogy az üzlet már zárva van, kicsit elpityeredve nyugtázta a veszteséget. Aztán az esti imánál együtt kértük az Urat, hogy tegye meg azt a csodát, hogy valamiféleképp megtalálják és félretegyék holnapig a kártyákat az üzletben.
Igen ám, de a hétvégén nem volt időnk rá, hogy benézzünk a Hervisbe. Ma délután viszont apa és Illés a Pláza felé jöttek haza. És átéltük a csodát, hogy a biztonsági őr megtalálta és félretette a kártyákat. "Már azt hittem, hogy senki nem jön értük." - mondta. Mi meg, hogy nincs már esély a megtalálásra.
"Képzeld anya, itt vagyok a Hervisben, és megvannak a spanyolok!" - mondta Illés meghatódva a telefonba ma délután.
"Tudod mi ez?" - kérdeztem vissza.
"Igen. Tudom. Ez CSODA."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése