Fogyassz!

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem egyre többet bosszant a fogyasztói társadalom elvetemülése. Talán mert öregszem, de egyre kevésbé tudok lelkesedni amiatt, ha újra és újra meg kell vásárolnom azokat a használati tárgyakat vagy ruhaneműket, amiket elvileg nem egy-két hónapra szántam volna.
Bosszant, hogy szinte képtelenség már olyan háztartási gépeket vásárolni, amik legalább egy évtizedig szolgálnák a családot. Hogy akkor se maradhatok meg a réginél, ha nekem nem lenne késztetésem a legújabb, legmindentudóbb kütyü beszerzésére, mert "ami elromolhat, az el is romlik" sebtibe. Egy ideig legalább az működött, hogy ha valamiből (ugyan drágábban) megvettük a márkásabb terméket ( mondjuk egy Philips vízforralót, vagy Bosh kávéfőzőt) akkor az azért évekig bírta. De ma már azok élete is megrövidült - gondolom, ők is a Távol-Keleten látják meg a napvilágot.
Néha azon is elgondolkodom, hogy ma már szinte lehetetlen, hogy a gyerekeim vagy az unokáim megörököljenek majd egy-egy bútordarabot vagy egy kedves tárgyat, s arra nézve ránk emlékezzenek és érezzék, vannak gyökereik. A csak hat-hét éve vett székek fele már használhatatlan - s a családban lévő asztalos se tudja felújítani, mert silány a minősége.

S hogy miért is írok most ezekről? Mert van négy gyerekem, akik - Hála Istennek! - szépek, egészségesek, nőnek, így folyamatosan új és új cipőkre, ruhákra van szükségük. Valaha réges-régen ( kb. úgy egy évtizede) ez még úgy volt, hogy ha az egyiknek vettem egy darabot egy normális üzletben, akkor azt a kisebb is megörökölte, netán a családban, a gyülekezetben is tovább lehetett adni. Pár éve észrevettem, hogy a nagyról a kicsire szálló darab a második tulajnál már fel-felmondja a szolgálatot. Aztán tudomásul kellett vennem, hogy egyetlen gazda alatt elhasználódik egy nadrág. Szabályszerűen kilyukad. Azon szurkoltam, hogy legalább addig bírja, amíg a következő szezonban megveszem a következő méretet. Most ott tartunk, hogy már egy szezont se bírnak a gyerekcuccok. A fiúk cipői 3-4 hónap alatt javíthatatlanul meghibásodnak. A nyáron az eladó nem is értette, miért nem örülök, hogy újra cserélhetem őket. Hát mondjuk mert jobb dolgom is lenne, mint azért jönni haza hamarabb, hogy a gyerekekkel újra elzarándokoljak a Malom Parki üzletbe? Lehet hogy fehér holló vagyok amiatt, hogy nem élvezem, ha hat hetente meg kell vegyem ugyanazt a tavaszi vagy téli cipőt? Merthogy odaáig jutottunk, hogy Bálint (aki egyébként minden lehetséges mozgást mellőz, a focilabdát meg messziről kerüli ) lábáról hat hét alatt szakadt le végleg a télire vásárolt lábbeli. ( Jelzem, egy naposan kezdte azzal, hogy végérvényesen lepattant róla a díszpatent) No de a Humanic-nál szerzett pozitív csere-tapasztalataim alapján nagy naivan tegnap visszavittem a kis (41-es!) drágát a Deichmann-ba. Ott az üzletvezető azzal indított, hogy túl sok ezen a cipőn a hiba. Hát valóban sok volt, mert a korábban említett patent mellett tegnapra  a talpa is levált, s a két folyamat között pedig módszeresen lepattogott a bőrnek álcázott anyagról a festék. Mondom neki, hogy szerintem meg túl felháborító, hogy kilencezerért olyan cipőt árulnak, ami hat hét alatt használhatatlan. Mondja, akkor kellett volna behozzam, amikor az első hibát észleltem. Mondom, hagy döntsem már el, hogy egy lapattant petenttel horja-e a gyerek a cipőt. Mondja, akkor se veszi vissza, el kell küldje bevizsgáltatni, hogy a cipő hibája-e. Mondom, oké, de akkor holnap miben menjen a gyerek iskolába - mert hogy mondjuk momentán negyvenegyesből a suliban lévő tornacipőt, a fekete öltönycipőt és a papucsát leszámítva nem sorakoznak otthon a cipő. Tekintettel arra a tényre, hogy ez a negyvenegyes is csak átmenti állapot. Mondja, ez nem az ő problémája - vagy bevizsgáltatja, vagy hazavihetem úgy ahogy van. Mondom, nem hiszem hogy nem látja a cipőn hogy mi van, s hogy üzletvezetőként nem tudná becserélni. Erre mondja, hogy ő nem tehet mást, mert erre utasították a felettesei. És felhívta előttem a főnökét. Aki persze azt mondta, hogy el kell küldeni arra a vizsgálatra a kis drágát. ( Érdekes módon a cipő márkanevét is bemondta a főnöknek a hölgy: Csak nem történt már hasonló eset a modellel?) Így jártunk végül a fiammal. Tiszavirág életű cipője vizsgálatra utazott az ismeretlenbe - mi meg átsétáltunk a Humanicba, hogy megvásároljuk az idei szezon második téli cipőjét ( biztonságképp a Humanicban, ott legalább elnézést kérnek az embertől a kellemetlenségért hasonló esetben).
Éljen és virágozzék a fogyasztói társadalom! - Csak lehetőség szerint ne az én pénzemből, ha kérhetném.