Valami még a szerbiai útról. Túl az utazáson, a fellépéseken, a munkán, a látogatásokon... Azok, akikkel mindezt megtehettük. Barátaink. Tamás és Szabina, Kalitomi, Attila és Gyuri... Mekkorákat nevetgéltünk, beszélgettünk az autóban. S milyen sokat kaptunk a másik őszinteségéből, szeretetéből. Jó volt napokig együtt azokkal is, akik egyébként zárt ajtók és falak mögött élik mindennapjaikat. Megtisztelő volt, mikor megosztották múltjuk kevésbé felemelő pillanatait. Isten különleges áldása, hogy ismerhetjük, megismerhetjük őket is, s ezáltal kitárul előttünk egy másik világ. Attila blogot is ír: Egy értelmi fogyatékos ember naplója címmel. Attila nagyapja a debreceni színház színésze volt anno. De volt neki egy másik nagyapja is: a Jóga papa. Albertirsán. Gyermekkorában, sok-sok évtizede, vele jártak az albertirsai baptista gyülekezetbe. S Attila emlékszik az énekekre, emlékszik a Tóka bácsira, aki minden istentisztelet után odament hozzá, s megsimogatta a fejét, emlékszik a szeretetre... S valahogy most élete egy másik pontján újra találkozott "a baptistákkal", s reménység szerint találkozik Istennel.
6 megjegyzés:
de szilvikém nem kell engem reklámozni :)
akarod, hogy töröljem a bejegyzést?
nem.
üdvözlök mindenkit, és télleg jó volt ez a négy nap.
beírtam a blogomba a vajdasági élményeimet
Reklámozd csak, én is igy találtam meg! Jó volt őt olvasni! És fogom is...
Szilvi, láttunk a Duna tévében. Volt nálunk egy vendég, és nem értette, miért leszünk izgatotta, nyomjuk meg a felvétel gombot, és hangositjuk fel a tévét! Gratulálunk a teljesitményhez, nagyszerűek voltatok!
Áldásokat a szinháznak és minden tagjának!
ki vagy te Toma??
Szilviék jó barátja...
Megjegyzés küldése