A menyegző után B.nénivel beszélgettünk. Ingadozó vérnyomása, s az új gyógyszer új helyzetek elé állítja: "Tudod, háromszor estem el a héten. Legutóbb a kertben, mert nem tudom megállni, hogy ne menjek ki locsolni. Ahogy ülök a kertben, s próbálok feltápászkodni, csak nevetek magamon - s később meg azon, hogy ha valaki látna, amint itt ülök és nevetek magamon." Együtt nevetünk a szomszédja életbölcsességén: "Aki nem hal meg fiatalon, az bizony mind megöregszik!!"
M.néni nyugdíjas pásztorfeleség. Mindig csodáltam szellemi frissességét, érdeklődését. Tudtam róla, hogy sokat olvas. Nagyon tetszett, hogy a veje után minden héten kiolvassa a HVG-t "az utolsó betűig". Amikor rosszul lett, s hirtelen kórházba került, azt suttogta: "a cédula a zsebemben". Először nem értették. De valóban ott lapult egy cédula, rajta az idézet egy előző nap olvasott könyvből a miértekről. Mert nincsenek véletlenek.
Dédim, aki kilencven évesen még egyedül élt egy hatalmas házban.
Egy komolyabb betegsége után anyum látja, hogy újra és újra eljön az utcán a házunk előtt - ki a sarokig és vissza. "Mit csinál nagymama? - Próbálgatom, képes leszek-e vasárnap elmenni az imaházba. Kiszámoltam, hogy nyolcszor kell elmennem saroktól sarokig."
Élni akarni. Akarni élni. Míg élnünk kell. Míg itt kell élnünk.
2009. május 31., vasárnap
2009. május 28., csütörtök
Csütörtök
Tegnap egy nem túl mély, de annál aranyosabb darabot néztünk meg Szilvivel, itt Fehérváron. Nagyon jó volt a hangulata az előadásnak, és dacára annak, hogy a víg-darabok nekem nem annyira jönnek be, egy nagyszerű estével gazdagodtunk.
Ma reggel mindenki elment. Suli, ovi, vasútállomás. Így most nyugalomban, csendben volt időm készülni a hétvégére. Ma este imaközösségünk lesz a gyülekezettel, holnap délután egy temetés, este indul az új házicsoport Borbélyéknál. Szombaton esküvő, vasárnap pedig Pünkösd, a Gyülekezet születésének napja. Délután pedig ovis évzáró, most az egész ovinak. ( tegnap csak a csoport évzáró volt)
Most Judit néni volt a fókuszban, de Eszter néniért is nagyon hálásak vagyunk, aki fiatalos lendülettel, határozottan és szeretettel terelgeti a kicsiket. ... és ott van Ibolya néni, a dajkánk! Fáradhatatlan, és szolgálatkész. Egyszerűen és kitartóan szolgál a gyerekek mellett.
Köszönjük a Galamb-csoport ovónénieinek és dajkájának az egész évi fáradozást-törődést.
Más:
Nem mindig az történik az emberrel, amit szeretne, de ha mer türelmes lenni, minden kisimul, értelmet kap. Csak a gyáva ember türelmetlen.
Más:
Kétségtelen, hogy a jó embereket könnyű felismerni, de elismerni nem mindig egyszerű. Tégy egy emberrel ma úgy jót, hogy elismered azt, ami amúgy is evidens: valamiben jó. Netalán jobb mint te... ... és te sem maradtál a gyávaság csapdájában.
Kettős haszon.
Más: nincs.
-l-
2009. május 27., szerda
Veszteség és nyereség
Ovis évzáró. Búcsúzás. Judit néni nyugdíjba megy. Judit néni, aki nélkül maga az ovi se lenne. Ma még nem is tudjuk, mekkora veszteség. Csak azt tudjuk, ha Judit néni várta, Illés mosolyogva szaladt a csoportszobába.Nem tudjuk, ki is várja majd szeptembertől. Pedig nagyon nem mindegy, kivel tölti a napját... Veszteség. De nemcsak az. Annyi mindent kaptunk, nyertünk általa. Biztonság. Békesség. Feltétel nélküli szeretet és bölcsesség. Isten áldja és ajándékozza meg őt sok-sok nagyon boldog nappal és órával... az unokák között is!
Megint színház
"A színház célja, hogy gyarlóságainkat kiigazítsa, rossz szokásainkat nevetségessé tegye." - Goldoni
Épp onnan jövünk,s épp Goldoni volt. Nem túl mély, de a színészek, a rendezés annál jobbak. A jövő évad még jobbnak ígérkezik. (Shakespeare, Csehov, Molnár Ferenc, Parti Nagy Lajos... biztosra mennek)
Mekkora találmány már ez a színház! Sok dolog változik a világban, de valahogy a színházat semmi nem pótolja. S mikor a mindennapi rohanás és agyvérszegénység után ott ülsz, s várod hogy szétmenjen a függöny, újra és újra azt gondolod, hogy mit is kaphatnék, hisz ma nem is készültem, olyan mintha itt se lennék, az agyam, a szívem... aztán megint megtörténik a csoda, s pár perc múlva mindent elfelejtesz (Móni ezt hívja "reset"-nek :) )... csak az a rossz benne, mikor végül felkapcsolják a villanyt.
Épp onnan jövünk,s épp Goldoni volt. Nem túl mély, de a színészek, a rendezés annál jobbak. A jövő évad még jobbnak ígérkezik. (Shakespeare, Csehov, Molnár Ferenc, Parti Nagy Lajos... biztosra mennek)
Mekkora találmány már ez a színház! Sok dolog változik a világban, de valahogy a színházat semmi nem pótolja. S mikor a mindennapi rohanás és agyvérszegénység után ott ülsz, s várod hogy szétmenjen a függöny, újra és újra azt gondolod, hogy mit is kaphatnék, hisz ma nem is készültem, olyan mintha itt se lennék, az agyam, a szívem... aztán megint megtörténik a csoda, s pár perc múlva mindent elfelejtesz (Móni ezt hívja "reset"-nek :) )... csak az a rossz benne, mikor végül felkapcsolják a villanyt.
Az én percem
Szilvi a holnapi megyei lapban:
Kompetens-e gyermekem?
Három iskolásunk háromfelé s általában háromféle feladattal, gondolattal indul reggelenként itthonról. Ma mindhárman ugyanarról beszéltek. A Kompetenciafelmérésről! Negyedikben, nyolcadikban és tizedikben is most írják az országos felmérést. De valóban kiderül majd, hogy kompetens-e gyermekem? Arról talán képet kaphat, tudja-e egy új, ismeretlen helyzetben is alkalmazni eddig felhalmozott tudását. Egyikük felhívott a két feladatsor között: „rosszul sikerült a matekom...”. Eddig is tudtuk róla, hogy nem a számolási vagy kombinatív képesség a legerősebb oldala, ám ő az, aki érmek nélkül csak ritkán tér haza a tornaversenyekről. A másik ír, olvas, zenél. Magyarból jó esélyei vannak az „optimumra”. Hol mérik viszont a legkisebb empátiáját? Ki mondja meg, hogy miből kompetensek igazán? Merthogy a fő kérdés az lenne, mihez van kompetenciája, hol tud majd azzá válni, akivé válnia érdemes?
Kompetens-e gyermekem?
Három iskolásunk háromfelé s általában háromféle feladattal, gondolattal indul reggelenként itthonról. Ma mindhárman ugyanarról beszéltek. A Kompetenciafelmérésről! Negyedikben, nyolcadikban és tizedikben is most írják az országos felmérést. De valóban kiderül majd, hogy kompetens-e gyermekem? Arról talán képet kaphat, tudja-e egy új, ismeretlen helyzetben is alkalmazni eddig felhalmozott tudását. Egyikük felhívott a két feladatsor között: „rosszul sikerült a matekom...”. Eddig is tudtuk róla, hogy nem a számolási vagy kombinatív képesség a legerősebb oldala, ám ő az, aki érmek nélkül csak ritkán tér haza a tornaversenyekről. A másik ír, olvas, zenél. Magyarból jó esélyei vannak az „optimumra”. Hol mérik viszont a legkisebb empátiáját? Ki mondja meg, hogy miből kompetensek igazán? Merthogy a fő kérdés az lenne, mihez van kompetenciája, hol tud majd azzá válni, akivé válnia érdemes?
2009. május 25., hétfő
2009. május 22., péntek
A kudarcról
Előzetesként a mai ifihez:)
A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
Hanem azt, hogy nem arattam sikert.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
Hanem azt, hogy tanultam valamit.
A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
Hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
Hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
Hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.
A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
Hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.
A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
Hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
Hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
Hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
Hanem azt, hogy Neked bizonyosan van egy jobb ötleted.
A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
Hanem azt, hogy nem arattam sikert.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
Hanem azt, hogy tanultam valamit.
A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
Hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
Hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
Hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.
A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
Hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.
A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
Hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
Hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
Hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
Hanem azt, hogy Neked bizonyosan van egy jobb ötleted.
2009. május 21., csütörtök
Kézfogás
Tegnap délután kezet fogtam Kányádi Sándorral!
Az Iparművészeti Múzeum dísztermében találkoztunk, ahol Szenczy Sanyi egy díjat vehetett át a költőtől. S a díjátadó után kezet foghattam vele a folyosón.
A vers, amit mondani kell
Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
A vers az, amit mondani kell.
Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell.
Kányádi Sándor
2009. május 19., kedd
A "nehéz" emberekről
A "hatalom törvénye" így hangzik: "Csak arra van hatalmunk, hogy önmagunkat megváltoztassuk. Senki mást nem változtathatunk meg."
A valódi probléma tehát inkább abban áll, ahogy a problémásnak érzett emberekhez viszonyulunk. Mi magunk szenvedünk, és egyedül nekünk áll hatalmunkban megváltoztatni a helyzetet.
Sokaknak nagy megkönnyebbülés amikor felismerik, hogy nincs hatalmuk a másik ember felett, s csak azzal kell törődniük, hogy az illetőhöz való hozzáállásukon változtassanak.
Jobban tesszük, ha hagyjuk, hogy a kritikus hajlamú emberek tegyék, amit jónak tartanak, de tartsuk távol magunkat tőlük, s ne azonosuljunk a véleményükkel.
Ne próbáljuk kiérdemelni az ilyen emberek elismerését. Úgyse fog sikerülni... legfeljebb úgy érezzük majd, hogy irányítani próbál minket.
Ne keveredjünk vitába! Nem fogja hagyni, hogy megnyerjük. Ne hagyjuk magunkat bevonódni a játszmájukba.
Ne vegyük magunkra mások felelősségét. Ha ezt teszzük, idővel megkeseredünk, s ez rajtuk se segít. ... először saját magunkért vagyunk felelősek, s csak ezt követi a mások irányába való felelősségvállalás (nem a másokért!). Ha dühös lesz ránk, mert nemet mondtunk... ne válaszoljunk indulatosan. Ha haraggal reagálunk a haragra, akkor máris a másik fél által kezdeményezett játszmában találjuk magunkat. Őrizzük meg az érzelmi távolságot.
Ne essünk abba a csapdába, hogy elkezdjük megmagyarázni...
Senkinek sem tartozunk magyarázattal azért, amiért nem teszünk meg valamit, ami nem a mi dolgunk.
( gondolatok az előző bejegyzésben említett könyvből)
A valódi probléma tehát inkább abban áll, ahogy a problémásnak érzett emberekhez viszonyulunk. Mi magunk szenvedünk, és egyedül nekünk áll hatalmunkban megváltoztatni a helyzetet.
Sokaknak nagy megkönnyebbülés amikor felismerik, hogy nincs hatalmuk a másik ember felett, s csak azzal kell törődniük, hogy az illetőhöz való hozzáállásukon változtassanak.
Jobban tesszük, ha hagyjuk, hogy a kritikus hajlamú emberek tegyék, amit jónak tartanak, de tartsuk távol magunkat tőlük, s ne azonosuljunk a véleményükkel.
Ne próbáljuk kiérdemelni az ilyen emberek elismerését. Úgyse fog sikerülni... legfeljebb úgy érezzük majd, hogy irányítani próbál minket.
Ne keveredjünk vitába! Nem fogja hagyni, hogy megnyerjük. Ne hagyjuk magunkat bevonódni a játszmájukba.
Ne vegyük magunkra mások felelősségét. Ha ezt teszzük, idővel megkeseredünk, s ez rajtuk se segít. ... először saját magunkért vagyunk felelősek, s csak ezt követi a mások irányába való felelősségvállalás (nem a másokért!). Ha dühös lesz ránk, mert nemet mondtunk... ne válaszoljunk indulatosan. Ha haraggal reagálunk a haragra, akkor máris a másik fél által kezdeményezett játszmában találjuk magunkat. Őrizzük meg az érzelmi távolságot.
Ne essünk abba a csapdába, hogy elkezdjük megmagyarázni...
Senkinek sem tartozunk magyarázattal azért, amiért nem teszünk meg valamit, ami nem a mi dolgunk.
( gondolatok az előző bejegyzésben említett könyvből)
2009. május 17., vasárnap
Határaink
Azonos címmel olvasok egy klassz könyvet, amit a héten nyomtak a kezembe. (Mire mondjunk igent és mire nemet? - alcímmel) A könyv egyébként arról szól, hogyan is alakulnak ki személyiségünk határai. Mi áll annak hátterében, ha valaki nem tud nemet mondani - vagy épp mindenkire ráerőszakolja az akaratát. Sajnos még nem értem a végére, de már eddig is nagyon sok érdekes gondolatot találtam benne. De amiért most írok erről, az épp arról szólt volna, hogy bár felnőttként elvileg a kezünkben a döntés, mit teszünk és mit nem, s azt mikor és mikor nem - a felnőttlét leginkább arról szól, hogy tudjuk, hogy nem tehetjük mindig azt, amit leginkább szeretnénk.
S ezek a nagyon bölcs gondolatok pedig az ebéd utáni romeltakarítás közben jutottak eszembe, mikoris erős kíííísértést éreztem magamban, hogy uggyanmár hagyjak itt szépen mindent, s menjek inkább gyorsan olvasni, s hogy milyen jó lenne a konyhanagygenerál után a házaspárosra való készülés helyett a könyvet olvasni, amit tegnap is alig tudtam kinyitni, mert ugye a negyedikes nyelvtankönyvet kellett olvassuk... nem mintha új ismeretekkel gazdagított volna (eltekintve a felismeréstől, hogy a gyerekem milyen borzalmasan képes írni - s a másik kissé örömtelibbtől, hogy ugyanakkor olyan gyorsan megoldja a szófajtani feladványokat, hogy el se készülök még a következővel, mire ő a megoldással ). Szóval gyerekként mindig szerettem volna már felnőtt lenni - az önrendelkezés miatt :) - ám az az önrendelkezés nem is olyan egyszerű kérdés. Gyerekként pl. hétfő reggel azon ábrándoztam, bárcsak tanár lennék, akkor nem kellene félnem, hogy kiderül: nem készültem. Tanárként kellett rádöbbennem, hogy a látszat mennyire megtévesztő, merthogy gyerekként még matematikailag egészen jó esélyeid vannak rá (leszámítva a dolgozatírásokat), hogy megúszd, viszont ha te vagy a tanár,- s főleg, ha kezdő - szinte lehetetlen, hogy ki ne derüljön, ha nem készültél. ( és nem ülhetsz le az egyessel, végig kell kínlódd az egész órát)
Borsóleves és sajtosnokedli
Ünnepi ebédre készültünk ma. Az ünnepelet kérésére készült az egyedi vasárnapi menü: borsóleves és sajtos nokedli.
Bálint ma 10 éves. S azt kérte, a szülinapján ez legyen az étel. Már-már elkezdtem győzködni, hogy ez mégse túl ünnepi lakoma, mikor eszembe jutott, hogy nem jobb, ha ez a nap róla szól, ha már egyszer őt ünnepeljük, s ha az ő elgondolásai, nem pedig az én elképzeléseim szerint kerül a menü kialakításra. (egyébként jó kérdés, hogy hányszor rontjuk meg a másik örömét, csak mert úgy gondoljuk, jobban tudjuk minek örülne vagy minek kellene igazán örülnie...) Így ez a szülinap is emlékezetes marad. Borsóleves sajtos nokedlivel. Ja és persze Forrest, az ajándék! Bálinték pedig ebéd után apával-Sárával elmentek úszni - mert hogy ez volt az ünneplet másik kérése.
Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
Reggel a zuhany alatt jutott eszembe a fenti Marquez-regény címe - valami olyasmi kapcsán, hogy vajon már hányszor is meséltem el másoknak egy bizonyos epizódot az életemből.
Aztán rádöbbentem, tulajdonképp nem - Azért élek, hogy elmeséljem az életemet?
S mindannyian nem azért élünk, hogy elmeséljük másoknak mindazt, amit Isten értünk és velünk tett?
Azért hozott be ebbe a világba, hogy tettei, dicsősége... láthatóvá legyenek bennünk, rajtunk, általunk. S azt szeretné, hogy ezeket a csodákat ne rejtsük magunkba, de osszuk meg minél többekkel.
"Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértéstek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz." Ézsaiás 43:10.
Aztán rádöbbentem, tulajdonképp nem - Azért élek, hogy elmeséljem az életemet?
S mindannyian nem azért élünk, hogy elmeséljük másoknak mindazt, amit Isten értünk és velünk tett?
Azért hozott be ebbe a világba, hogy tettei, dicsősége... láthatóvá legyenek bennünk, rajtunk, általunk. S azt szeretné, hogy ezeket a csodákat ne rejtsük magunkba, de osszuk meg minél többekkel.
"Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértéstek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz." Ézsaiás 43:10.
2009. május 15., péntek
Kicsik nagy dolgai
Ovi.
Vidáman bandukolunk reggelente az Olajfa oviba Illés "lombosfa-jelű" ovodás nagyfiúnkkal. Jók ezek a reggelek, főleg, hogy az ovi és köztünk épp hatalmas erőgépek dolgoznak: útfelbontás. Így 10 perccel tovább tart az útunk, de megéri.
Csillogó szemek figyelik a vele magasságban vetekedő kerekek surranását, s fülét befogva bátran-félve hallgatja a nagy kövek puffanását a teherautó platóján.
Mégis , mostanság az ovi felé közeledve elcsendesedik... Az ajtóban kiváncsian kukucskál be, majd mikor meglátja Judit nénit, mintha csak azt mondaná: "jól van, még itt van!" Aztán mintha mi sem történt volna, átöltözik...
Judit néni ezzel a tanévvel nyugdíjba vonul. Nehéz lesz nélküle, hiszen Ő nem csak ovónéni, hanem amolyan " nagyija " a kicsiknek. Ki lesz az új ovónéni? még nem tudjuk, de Eszter ovónéni , a váltótárs szeretete sokat fog segíteni a kiscsiknek.
Hmm, csak figyelem Illést, még nem beszél a dologról, de látom, hogy már szívében tudja, de az értelmével hesegeti a gondolatot: elvesztünk valakit, akit nagyra értékelünk...
-l-
Vidáman bandukolunk reggelente az Olajfa oviba Illés "lombosfa-jelű" ovodás nagyfiúnkkal. Jók ezek a reggelek, főleg, hogy az ovi és köztünk épp hatalmas erőgépek dolgoznak: útfelbontás. Így 10 perccel tovább tart az útunk, de megéri.
Csillogó szemek figyelik a vele magasságban vetekedő kerekek surranását, s fülét befogva bátran-félve hallgatja a nagy kövek puffanását a teherautó platóján.
Mégis , mostanság az ovi felé közeledve elcsendesedik... Az ajtóban kiváncsian kukucskál be, majd mikor meglátja Judit nénit, mintha csak azt mondaná: "jól van, még itt van!" Aztán mintha mi sem történt volna, átöltözik...
Judit néni ezzel a tanévvel nyugdíjba vonul. Nehéz lesz nélküle, hiszen Ő nem csak ovónéni, hanem amolyan " nagyija " a kicsiknek. Ki lesz az új ovónéni? még nem tudjuk, de Eszter ovónéni , a váltótárs szeretete sokat fog segíteni a kiscsiknek.
Hmm, csak figyelem Illést, még nem beszél a dologról, de látom, hogy már szívében tudja, de az értelmével hesegeti a gondolatot: elvesztünk valakit, akit nagyra értékelünk...
-l-
2009. május 14., csütörtök
RÉVÉSZEK szolgálat
Megismerkedtem egy mozgássérültekkel foglalkozó alapítvány vezetőjével. Beszélgetésünk végén adtam neki egy névjegykártyát, hogy keressen meg, ha segíteni tudok nekik valamiben... Rápillantott a papírcetlire és örömmel felkiáltott: "Nahát, te is dolgozol a révészekkel?" Nem értettem mire gondol. "Végül is, valóban velük - is - dolgozom..." Látva rajtam az elbizonytalanodást még egyszer ránézett a lapocskára: "Ja, bocs, ez a neved! - Egyébként nem hallottál még a révészekről?"
Kiderült, hogy a mozgássérülteknek van egy speciális szolgálatuk sorstársaik felé. Azokat, akik nemrég váltak mozgássérültté, sorstársaik - a révészek- tanítják meg sérültként élni ebben a világban.
A neten ezt találtam róluk:
RÉVÉSZEK
Kiderült, hogy a mozgássérülteknek van egy speciális szolgálatuk sorstársaik felé. Azokat, akik nemrég váltak mozgássérültté, sorstársaik - a révészek- tanítják meg sérültként élni ebben a világban.
A neten ezt találtam róluk:
RÉVÉSZEK
2009. május 13., szerda
80 év eszenciája!
Ma délelőtt az idősek alakalmán vendégünk volt Tóka Gyula bácsi, aki már a 80-as éveiben jár, de friss mintha csak felényit öregedett volna az évei alatt. Bölcsesség. ... ha röviden akarom visszaadni a délelőtt lényegét. Most azon gondolkodom, hogy meghívom őt az ifibe, mert ennyi jó dolgot, amit röpke egyóra alatt megosztott, nem lehet, hogy ne hallja a fiatalabb nemzedék!!
... arról pedig már készítünk hangfelvételt, hogy más is élvezhesse azt, amit ma délelött átéltünk.
Holnap készülni fogok a hétvégi szolgálataimra: pénteken a gyerektanítokkal leszünk együtt egy egész délutánt. Szombaton közgyűlés, ahol szemináriumot kell vezetnem házicsoportok témakörben. Vasárnap pedig végre együtt lehet a gyülekezet!! Este pedig házaspáros alaklom.
Forrest! Cuki! De nem olyan édeskésen, hanem inkább életbomba/vagány kis fickó módjára! Már a felbukkanása is derüt áraszt, hát még, amikor a srácokkal látom együtt! Olyan, mintha már évek óta velük lett volna, csupán csak most lett volna láthatóvá a számunkra. ... és még egy ajánlás: ha a gyereked kutyát akar és már egy éve ugyanazt szeretné, tegyél félre minden észérvet és vegyél neki egy kutyát! Nem fogod megbánni! ( bevallom férfiasan, hogy irigylem a fiamat, hogy ennyire jó kutyát talált! :) ) ... légyszi, ne tekiket, vagy hörcsögöket, mert az nem kutya! Ezt tapasztalatból mondom/írom.
-l-
... arról pedig már készítünk hangfelvételt, hogy más is élvezhesse azt, amit ma délelött átéltünk.
Holnap készülni fogok a hétvégi szolgálataimra: pénteken a gyerektanítokkal leszünk együtt egy egész délutánt. Szombaton közgyűlés, ahol szemináriumot kell vezetnem házicsoportok témakörben. Vasárnap pedig végre együtt lehet a gyülekezet!! Este pedig házaspáros alaklom.
Forrest! Cuki! De nem olyan édeskésen, hanem inkább életbomba/vagány kis fickó módjára! Már a felbukkanása is derüt áraszt, hát még, amikor a srácokkal látom együtt! Olyan, mintha már évek óta velük lett volna, csupán csak most lett volna láthatóvá a számunkra. ... és még egy ajánlás: ha a gyereked kutyát akar és már egy éve ugyanazt szeretné, tegyél félre minden észérvet és vegyél neki egy kutyát! Nem fogod megbánni! ( bevallom férfiasan, hogy irigylem a fiamat, hogy ennyire jó kutyát talált! :) ) ... légyszi, ne tekiket, vagy hörcsögöket, mert az nem kutya! Ezt tapasztalatból mondom/írom.
-l-
2009. május 11., hétfő
Szandra blogbejegyzése a kisifiről
Fehérvári Baptista Ifi
Az ifi egy olyan hely, ahova nagyon jó és kedves emberek járnak. Ők mindig jó kedvre derítenek. Még ha rossz kedvvel is megyünk oda, ami elég ritkán fordul elő, mert mindig nagyon várjuk az ifit, akkor is felvidítanak. Az a legjobb, hogy Isten segít teljes szívből szeretni, ami legfőképpen az ifin látszik meg rajtunk. Nagyon jó érzés. Mindenkitől szeretetet kapunk, amit minél több emberrel meg akarunk osztani. Nincsenek előítéletek, mindenkit úgy fogadnak el, ahogy van. Nagyon jó tanítások vannak, amikből sokat lehet tanulni. A dicsőítések vidámak, amikkel még közelebb kerülhetünk Istenhez. Az ifisekkel mindent meg lehet beszélni. Teljesen mások, mint a többi emberek. Annyira jó, amikor új emberek jönnek. Mindenki úgy fogadja őket, mintha régi jó barátok lennének. A második, harmadik alakalommal már úgy beilleszkednek, hogy nem mondanánk el róluk, hogy nem rég jöttek. A sok kirándulás, filmnézés, a nyári táborok, az ifi utáni beszélgetések nagyon összekovácsolták ezt a kis csapatot.
Itt van pár gondolat egy olyan embertől, aki még csak néhányszor volt itt:
Annak ellenére, hogy nem ismertek, rögtön befogadtak. Úgy is elfogadnak, ahogy vagyok, de még nem ismertek meg annyira. A tanítások nagyon jók, mert sokat lehet belőlük tanulni. Az énekek is jók, csak még nem tudom őket. Mindenki kedves, aranyos,hajlandóak megismerni másokat, más személyiségeket. Talán itt lehetőségem lesz teljes való önmagamat elfogadni, úgy, ahogy vagyok.
Az első alkalommal nagyon ideges voltam, és a legrosszabbra is számítottam. Ez teljesen felesleges volt, csak én az új helyeken szinte mindig rosszat tapasztaltam, és kaptam. Remélem még tudok menni minél többször, és megismerhetek mindenkit.
Hálát adok Istennek azért, hogy van ez az ifi, és itt lehetek, és hálát adok azért is, hogy itt megismerhettem őket, és Istent.
Az ifi egy olyan hely, ahova nagyon jó és kedves emberek járnak. Ők mindig jó kedvre derítenek. Még ha rossz kedvvel is megyünk oda, ami elég ritkán fordul elő, mert mindig nagyon várjuk az ifit, akkor is felvidítanak. Az a legjobb, hogy Isten segít teljes szívből szeretni, ami legfőképpen az ifin látszik meg rajtunk. Nagyon jó érzés. Mindenkitől szeretetet kapunk, amit minél több emberrel meg akarunk osztani. Nincsenek előítéletek, mindenkit úgy fogadnak el, ahogy van. Nagyon jó tanítások vannak, amikből sokat lehet tanulni. A dicsőítések vidámak, amikkel még közelebb kerülhetünk Istenhez. Az ifisekkel mindent meg lehet beszélni. Teljesen mások, mint a többi emberek. Annyira jó, amikor új emberek jönnek. Mindenki úgy fogadja őket, mintha régi jó barátok lennének. A második, harmadik alakalommal már úgy beilleszkednek, hogy nem mondanánk el róluk, hogy nem rég jöttek. A sok kirándulás, filmnézés, a nyári táborok, az ifi utáni beszélgetések nagyon összekovácsolták ezt a kis csapatot.
Itt van pár gondolat egy olyan embertől, aki még csak néhányszor volt itt:
Annak ellenére, hogy nem ismertek, rögtön befogadtak. Úgy is elfogadnak, ahogy vagyok, de még nem ismertek meg annyira. A tanítások nagyon jók, mert sokat lehet belőlük tanulni. Az énekek is jók, csak még nem tudom őket. Mindenki kedves, aranyos,hajlandóak megismerni másokat, más személyiségeket. Talán itt lehetőségem lesz teljes való önmagamat elfogadni, úgy, ahogy vagyok.
Az első alkalommal nagyon ideges voltam, és a legrosszabbra is számítottam. Ez teljesen felesleges volt, csak én az új helyeken szinte mindig rosszat tapasztaltam, és kaptam. Remélem még tudok menni minél többször, és megismerhetek mindenkit.
Hálát adok Istennek azért, hogy van ez az ifi, és itt lehetek, és hálát adok azért is, hogy itt megismerhettem őket, és Istent.
Isiségek
A "Tied a dicsőség" kezdetű dicséret hallatszik az imaházból. "Ó, Hatalmas, Ó, Hatalmas..."
- Mennyire hatalmas az Isten? - kérdezi Illés.
- A leghatalmasabb.
- Hatalmasabb, mint ez a ház?
- Hatalmasabb.
- Még egy felhőkarcolónál is hatalmasabb? Tudod, aminek olyan csúcsos a teteje?
- Igen, még annál is hatalmasabb.
- Akkor még az apánál is hatalmasabb?!
- Igen, az apánál is hatalmasabb.
- De hogy lett ilyen hatalmas?
- Mindig is az volt.
- ... biztos sokat evett.
- De anya, akkor Isten hatalmasabb vagy az Úr Jézus?
- Egyformán hatalmasak mindketten.
- De azt mondtad, az Isten a leghatalmasabb.
- Mert az Úr Jézus is Isten.
- Azt hogy lehet?
( hosszas magyarázkodás a szentháromságról , melynek végén Jézusnál maradva elhangzik, hogy Ő úgy tudott a földön járni, s meghalni az emberért, hogy egyszerre volt Isten és ember)
- Értem. Az Úr Jézus Istennek az a formája, hogy kicsit Isten, kicsit ember? Hogy felemás?
- Mennyire hatalmas az Isten? - kérdezi Illés.
- A leghatalmasabb.
- Hatalmasabb, mint ez a ház?
- Hatalmasabb.
- Még egy felhőkarcolónál is hatalmasabb? Tudod, aminek olyan csúcsos a teteje?
- Igen, még annál is hatalmasabb.
- Akkor még az apánál is hatalmasabb?!
- Igen, az apánál is hatalmasabb.
- De hogy lett ilyen hatalmas?
- Mindig is az volt.
- ... biztos sokat evett.
- De anya, akkor Isten hatalmasabb vagy az Úr Jézus?
- Egyformán hatalmasak mindketten.
- De azt mondtad, az Isten a leghatalmasabb.
- Mert az Úr Jézus is Isten.
- Azt hogy lehet?
( hosszas magyarázkodás a szentháromságról , melynek végén Jézusnál maradva elhangzik, hogy Ő úgy tudott a földön járni, s meghalni az emberért, hogy egyszerre volt Isten és ember)
- Értem. Az Úr Jézus Istennek az a formája, hogy kicsit Isten, kicsit ember? Hogy felemás?
2009. május 8., péntek
Magassarkú
Ma megkapták életük első magassarkú cipőit lányaink.
Nem volt tudatos, hogy pont egy napon - de aranyos, hogy így alakult.
S hogy teljes legyen az öröm, végül magamnak is vettem egyet. :D
Face to face
"..And 'til I see You face to face and grace amazing takes me home
I'll trust in You
I will live to love You
I will live to bring You praise"
(Valami, ami újra és újra hazavág:) )
Az anabaptista mártírokról olvasok. Hogyan raboskodtak Gent várbörtönében. Hogyan égették el őket Antwerpen főterén. Hogyan bújkáltak erdőkön, mezőkön Flandria-szerte, mert hitték... Hogyan könyörögtek sírva egymásért, hogy a kínzások hatására ne tagadják meg hitüket az új hívők, hisz " az élet koronáját nem a kezdetén, nem is a közepén kapja meg az ember, hanem a keresztény élet végén." S hihetetlen, de hogyan hozott újabb és újabb megtérőket a "vértanúk vetése". Milyen lehetett már fellépni a máglyára abban a tudatban, hogy percek múlva véget ér majd ez az egész, és találkoznak Vele. Színről-színre...
2009. május 7., csütörtök
Híreink
Az internet segítségével megtaláltuk Forestet egy szabadbattyáni beagle-tenyésztőnél. Egy éves, bicolor. Érkezése a napokban várható.
Ma reggel elkezdődött a kenel-építés is a hátsó garázs és a kerítés között.
Bálint lelkesedése fokozódni látszik. Öt percenként hatot beszél a kutyákról.
Megérkeztek angol vendégeink. A kora esti órákban kezdetét veszi a Freedom in Christ kurzus a gyülekezetben.
Illés újabb pályát választott.
- Eldöntöttem. Orvos leszek. Emberorvos.
- Az a legjobb!
- Akkor te miért nem a legjobb lettél?
Sára lába meggyógyult. A rögzítősíntől megszabadulva készül, hogy a jövő héttől kezdődően újra visszatérhessen a kosárlabdapályákra. Napokban megérkeztek felvételi papírjai a seregélyesi gimnáziumból. Ősztől már két gimnazista lányunk lesz.
Bori megérkezett Kisgyónból, a szokásos vasváris terepgyakorlatról. Az érettségi szünetnek köszönhető szabadidejében szombaton esedékes nyelvvizsgájára készül.
Ma reggel elkezdődött a kenel-építés is a hátsó garázs és a kerítés között.
Bálint lelkesedése fokozódni látszik. Öt percenként hatot beszél a kutyákról.
Megérkeztek angol vendégeink. A kora esti órákban kezdetét veszi a Freedom in Christ kurzus a gyülekezetben.
Illés újabb pályát választott.
- Eldöntöttem. Orvos leszek. Emberorvos.
- Az a legjobb!
- Akkor te miért nem a legjobb lettél?
Sára lába meggyógyult. A rögzítősíntől megszabadulva készül, hogy a jövő héttől kezdődően újra visszatérhessen a kosárlabdapályákra. Napokban megérkeztek felvételi papírjai a seregélyesi gimnáziumból. Ősztől már két gimnazista lányunk lesz.
Bori megérkezett Kisgyónból, a szokásos vasváris terepgyakorlatról. Az érettségi szünetnek köszönhető szabadidejében szombaton esedékes nyelvvizsgájára készül.
2009. május 6., szerda
Hegyek völgyek között
És igeeeen. Tegnap elmentünk Lalával motorozni. Sőt meglátogattuk, s anyáknapjailag felköszöntöttük a mamiékat. Persze ez a két esemény egy volt, s persze nem volt azért egészen zökkenőmentes, de voltunk!!!
Úgy kezdődött, hogy Lalának reggel volt még programja, tehát csak tíz után indultunk. Addigra kisütött a nap is, viszont elég jó kis oldalszelünk volt, úgyhogy kapaszkodtunk rendesen a motorba. Az első nehézség Pátkán támadt, aholis a benzinkút áramszünet miatt zárva volt. De pár kilométernyire találtunk egy másika. Szépen feltankoltunk, s lemerült az aksink :( Így egy órát napoztam egy lovasberényi mákföld mellet, míg Lala megszervezte a feltöltést, s persze folyamatosan telefonált. Mindegy. Onnan is lehetett látni a Vértes lankáit. Szép volt. S nem adtuk fel! Tovább mentünk. Olyan csoda kis utakon, ahol csak ritkán járunk pl. Etyek felé, aholis már áll egy hatalmas filmstúdió - meg golfpálya miegymás - mintha nem is itthon járnál, hanem mondjuk Dél-Németországban, vagy minimum a Lajta-völgyében. Átvágtattunk Budapesten. 13.25-kor érkeztünk meg mamiékhoz, s maradt bő 35! percünk az indulásig. Szegények, pedig nagyon örültek, hogy végre láthatnak bennünket. Háromkor szigorúan indulni kellett vissza, mert nekem női alkalmat kellett tartanom, s Lalának is volt még egy-két megbeszélt találkája estére. Ja meg persze a gyerekek közben egymásra vigyáztak.
Bárhogyis, csudijó kis ki-rándulás sikeredett így futtában.
Úgy kezdődött, hogy Lalának reggel volt még programja, tehát csak tíz után indultunk. Addigra kisütött a nap is, viszont elég jó kis oldalszelünk volt, úgyhogy kapaszkodtunk rendesen a motorba. Az első nehézség Pátkán támadt, aholis a benzinkút áramszünet miatt zárva volt. De pár kilométernyire találtunk egy másika. Szépen feltankoltunk, s lemerült az aksink :( Így egy órát napoztam egy lovasberényi mákföld mellet, míg Lala megszervezte a feltöltést, s persze folyamatosan telefonált. Mindegy. Onnan is lehetett látni a Vértes lankáit. Szép volt. S nem adtuk fel! Tovább mentünk. Olyan csoda kis utakon, ahol csak ritkán járunk pl. Etyek felé, aholis már áll egy hatalmas filmstúdió - meg golfpálya miegymás - mintha nem is itthon járnál, hanem mondjuk Dél-Németországban, vagy minimum a Lajta-völgyében. Átvágtattunk Budapesten. 13.25-kor érkeztünk meg mamiékhoz, s maradt bő 35! percünk az indulásig. Szegények, pedig nagyon örültek, hogy végre láthatnak bennünket. Háromkor szigorúan indulni kellett vissza, mert nekem női alkalmat kellett tartanom, s Lalának is volt még egy-két megbeszélt találkája estére. Ja meg persze a gyerekek közben egymásra vigyáztak.
Bárhogyis, csudijó kis ki-rándulás sikeredett így futtában.
2009. május 4., hétfő
La mort est mon métier
( a fenti címet a netről szedtem. nem tudok franciául, bár lassan már bánom )
-"Anya, a Bori valami csúnyát olvas!"
- "Ne már, Bálint. Mit olvas a Bori?"
- "Valami halálosat."
- "Ezt hogy érted?"
- " Mestersége a halál"
Hatással vagyunk egymásra. Látva Bori "lelkesedését" mielőtt visszavitte volna a könyvtárba, én is kiolvastam a fent említett Merle könyvet. S ma a kolléganőm már ajánlott is egy másikat, amiről kiderült, hogy anno írtam is valami beadós esszét róla és pár másik modern robinsonádról XX.sz-i irodalomból, csakhát még el el kellene olvasnom... talán majd most.
-"Anya, a Bori valami csúnyát olvas!"
- "Ne már, Bálint. Mit olvas a Bori?"
- "Valami halálosat."
- "Ezt hogy érted?"
- " Mestersége a halál"
Hatással vagyunk egymásra. Látva Bori "lelkesedését" mielőtt visszavitte volna a könyvtárba, én is kiolvastam a fent említett Merle könyvet. S ma a kolléganőm már ajánlott is egy másikat, amiről kiderült, hogy anno írtam is valami beadós esszét róla és pár másik modern robinsonádról XX.sz-i irodalomból, csakhát még el el kellene olvasnom... talán majd most.
Tegnap
Meglehetősen tartalmas napunk volt.
Lala a vendégünkkel reggel fél kilenckor távozott a lakásból az imaházba és este pontban fél kilenckor érkezett haza. Azaz tizenkét órás alkalom sikeredett.
Bár már reggel fél kilenckor is voltak, akik jó ideje ott szorgoskodtak az alagsorban (Ági és a konyhások).
Imaóra. Anyáknapja. Bababemutatás. (olyan jó sok baba van, hogy tegnap már csak a babaszoba küszöbére fértünk be - többen inkább az előtérben maradtak) Úrvacsora. (ami azért volt jó, hogy épp tegnap volt, mert így ha akartam ha nem - s magamntól nem akartam igazán - rendeznem kellett lelkileg soraimat - márcsak azért is, mert este meg házaspárost kellett tarsunk :) ) Tanítás az utolsó időkről. Közös ebéd. Újabb tanítás az utolsó időkről. Majd öttől nyolcig házaspáros.
Közben Illéssel és anyuval még egy anyáknapján voltunk. A református templomin. ( az ottani szeretetetvendégségre már csak Illés és a mama mentek, mert közben két házzal arrébb kezdődni látszott a házaspáros)
Közben Bori temetésen volt Soponyán. (oda pedig a papa vitte volna, mert már nem volt több szabad családtag) - de épp ebből eredően akadt aza grátisz, hogy apuval és anyuval tudtunk csakúgy beszélgetni délután, miközben vártuk, hogy Illés háthaalszik.
És este megnéztük a Dunaszínházon a Tartuffe-öt is!!!! Úgyhogy majdnem színházban is voltunk. Tegnap.
Lala a vendégünkkel reggel fél kilenckor távozott a lakásból az imaházba és este pontban fél kilenckor érkezett haza. Azaz tizenkét órás alkalom sikeredett.
Bár már reggel fél kilenckor is voltak, akik jó ideje ott szorgoskodtak az alagsorban (Ági és a konyhások).
Imaóra. Anyáknapja. Bababemutatás. (olyan jó sok baba van, hogy tegnap már csak a babaszoba küszöbére fértünk be - többen inkább az előtérben maradtak) Úrvacsora. (ami azért volt jó, hogy épp tegnap volt, mert így ha akartam ha nem - s magamntól nem akartam igazán - rendeznem kellett lelkileg soraimat - márcsak azért is, mert este meg házaspárost kellett tarsunk :) ) Tanítás az utolsó időkről. Közös ebéd. Újabb tanítás az utolsó időkről. Majd öttől nyolcig házaspáros.
Közben Illéssel és anyuval még egy anyáknapján voltunk. A református templomin. ( az ottani szeretetetvendégségre már csak Illés és a mama mentek, mert közben két házzal arrébb kezdődni látszott a házaspáros)
Közben Bori temetésen volt Soponyán. (oda pedig a papa vitte volna, mert már nem volt több szabad családtag) - de épp ebből eredően akadt aza grátisz, hogy apuval és anyuval tudtunk csakúgy beszélgetni délután, miközben vártuk, hogy Illés háthaalszik.
És este megnéztük a Dunaszínházon a Tartuffe-öt is!!!! Úgyhogy majdnem színházban is voltunk. Tegnap.
2009. május 2., szombat
anya
Holnap anyáknapja. Mekkora áldás, hogy mi még hármat is köszönthetünk. Filó mamát, a dédi mamát, aki bár fizikailag messze van most tőlünk, de lélekben tudjuk, hogy nincs nap, amikor ne imádkozna értünk. Cili mamát, aki a legközelebb van hozzánk. Akivel hetente találkozhatunk, s aki a legtöbbet teszi értünk életünknek ebben a periódusában. S mamit, aki nélkül sokkal komorabb lenne az élet:)Köszönjük, hogy vagytok nekünk!
Mindent, mindent köszönünk!
...milyenszomorúvagyokénma:(
még annál is azabb. mert már naggggyon naggggyon szerettem volna egy, azaz egyetlen napot, mikoris együttacsaládunk, csakúgy, merthogy egy család vagyunk, s együttacsaládunk úgy, hogy nincs semmiféle felelősség, szolgálat, kötelesség. mert az már oké, hogy bővebb családunkkal úgysevagyunk soha, mert az kivitelezhetetlen, de azért néha kiakasztó, hogy nem tudom megmondani, és lala se tudta megmondani, mikor voltunk is utoljára egyetlennapot mi hatan együtt valahol. mi hatan.
hát most se voltunk. tegnap gyülis kirándulás (ami egyébként várgesztesen tök jól sikerült, ültünk a napon és jókat beszélgettünk, lazáztunk) - de néha épp ez, amikor látok közelről családokat, akik csak családok és idemennek meg oda mennek, meg csakúgy együtt vacsoráznak valahol, kirándulnak stbstb... néha ez hozza ki belőlem a lázadót, hogy énisénisénis csak legalább egyszerkétszeregy évben. s ugye most is megvoltam a terveim szombatra -igaz, nemsokára itt van a holnapi igehirdető ittalvós vendégnek, úgyhogy tudni lehetett, hogy nincs ám egésznapos lazázás, de gondoltam nagy naííviul majd legalább koraestig együtt elnézünk mondjuk a budai hegyekbe - aztán jött a felismerés, borinak ballagás - na jó, akkor délben elindulunk a gemenci erdőbe - az utolsó kisvasúttal még le tudunk menni a dunapartra - legalább a tudat meglenne, hogy együtt voltunk fehérvár határain kívül - aztán jött az sms, és mégse. hát, ezt dobta a gép megint :P
aztán jobb kedvemet fokozandó megtudtam, hogy jövő szerdától meg hatnapon át három angol vendégünk lesz, és nem titkolom előletek, hogy nem akartam, meg sírtam, mert már nem vagyok olyan fiatal, s már nem annyira élvezem, amikor hat napon át, nincs ám otthonod, családod, szabadidőt, mert reggeli-ebéd-vacsora meg wudjulájketíorkafé napjában úgy ötször... s persze annyira belegondoltam, hogy milyen is lesz hat napon át azt várni, hogy végre este tízkor magamra húzzam a szobaajtót, s reggel hatig legalább magam lehessek. kész.
s aztán meg közgyűlésre megy a lala hétvégén, aztán meg... és így megy ez egészen a nyárig... a nyarat követi majd az ősz és a tél...
azon is gondolkodtam, hogy még imádkoznom is felesleges, hogy egyszer adódjon egy szombat, hisz úgyis lehetetlen, akkor meg minek kérjek olyat, ami...
szóval most irígykedem minden családra, akiknek van szabadnapjuk együtt csak maguk
s akkor még nem írtam arról, hogy pl. mindig nézem a motorosokat, s azon fájlalom a szívemet, hogy milyen béna már, hogy nekünk is van egy motorunk, de úgyse tudunk soha elmenni együtt egy napra, mert... (nem kezdem elölről)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)