Pages

2009. május 4., hétfő

La mort est mon métier

( a fenti címet a netről szedtem. nem tudok franciául, bár lassan már bánom )

-"Anya, a Bori valami csúnyát olvas!"
- "Ne már, Bálint. Mit olvas a Bori?"
- "Valami halálosat."
- "Ezt hogy érted?"
- " Mestersége a halál"

Hatással vagyunk egymásra. Látva Bori "lelkesedését" mielőtt visszavitte volna a könyvtárba, én is kiolvastam a fent említett Merle könyvet. S ma a kolléganőm már ajánlott is egy másikat, amiről kiderült, hogy anno írtam is valami beadós esszét róla és pár másik modern robinsonádról XX.sz-i irodalomból, csakhát még el el kellene olvasnom... talán majd most.

6 megjegyzés:

Szasa írta...

M! MesterségeM a halál!

MERLE: „Tisztánlátásra törekszem, és mindegy, hogy optimistának vagy pesszimistának tartanak. Vérmérsékletem hajt rá, hogy szeressem az életet, az embereket, a természetet, és mégis tágra nyílt szemmel nézzem a világ jövőjét… úgy gondolom, hogy sikerült olyan művészi aszkézist elérnem, amelynek segítségével tökéletesen ki tudtam lépni a saját személyiségemből, és képzeletben meg tudtam alkotni egy olyan figurát, akivel szemben igazi, mélyről jövő iszonyatot éreztem.”

Szasa

toma írta...

Mondjuk ez a művészet és a művészlét, sőt annak a határmesgyéje, az biztos. Az igazándiból művészként élőknek nincsenek korlátaik, legalább is úgy tűnik, hogy nincsenek.

De az (élő) lelkiismereted megengedi-e, hogy felrajzolj egy ehhez hasonló karaktert (és ugye nap mint nap vele feküdj és kelj, ahogy éppen megalkotod)? És evvel esetleg pesszimizmust (ahogy ugye majdnem az összes regényéből sugárzik) gerjessz? Mi a művész felelőssége, és van-e neki? Ha ő optimista, állitja, de amit leir egyáltalán nem az, akkor mi a fontos, amit érez vagy éreztet?

Hajaj, már megint a művészlétem jön elő...

Izgalmas kérdések...

Révész Szilvi írta...

Érzi, hogy mások érzik :)
Érzi, hogy milyen könnyen érezhetik.
Érzi, hogy sose szabad elfeledni, mi mindenre képes az "ember". S hogy mindig megvannak a miértek,még akkor is ha azok elfogadhatatlanok.

Nekem az volt izgalmas, hogy a bűntudat, az aszkézis, a vallásosság hogyan csap át oda, hogy már a "neölj" se kérdés...
- ez volt inkább félelmetes, hogy emberek térdelnek a kereszt előtt, s ki tudja miért, de nem tudják, hogy nincs már rajta Krisztus

Szasa írta...

Na, ja!
Merle lökött egy kicsit. A megalkotott karakter meg biztosan kísértette őt is egy darabig. Persze a művész kerülhet mintegy kívülre, csodálóvá, nézővé, olvasóvá, hallgatóvá. De egy picit Langgá válhatott. Mintahogy a festő, az író, a prédikátor is, ha valami nagyon magas szinten művel. Hm. A prédikáció, mint művészet?
Szilvi! szerintem sokkal több jó dolog történik veled, mint rossz. Ne siránkozz, mert a rád figyelők is azt teszik majd és akkor mi van?

üdvözlettel,
Szasa

Révész írta...

"...ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz..."

Siránkoznék? Még mindig? Ne mááááár! Mert ha igen, akkor ez most ciki és már tényleg nincs rá okom.

toma írta...

Igy van ez, ránk ragad...
Én már kezdem is, jaj, jaj, szegény fejem :)