Reggel a zuhany alatt jutott eszembe a fenti Marquez-regény címe - valami olyasmi kapcsán, hogy vajon már hányszor is meséltem el másoknak egy bizonyos epizódot az életemből.
Aztán rádöbbentem, tulajdonképp nem - Azért élek, hogy elmeséljem az életemet?
S mindannyian nem azért élünk, hogy elmeséljük másoknak mindazt, amit Isten értünk és velünk tett?
Azért hozott be ebbe a világba, hogy tettei, dicsősége... láthatóvá legyenek bennünk, rajtunk, általunk. S azt szeretné, hogy ezeket a csodákat ne rejtsük magunkba, de osszuk meg minél többekkel.
"Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértéstek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz." Ézsaiás 43:10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése