"..And 'til I see You face to face and grace amazing takes me home
I'll trust in You
I will live to love You
I will live to bring You praise"
(Valami, ami újra és újra hazavág:) )
Az anabaptista mártírokról olvasok. Hogyan raboskodtak Gent várbörtönében. Hogyan égették el őket Antwerpen főterén. Hogyan bújkáltak erdőkön, mezőkön Flandria-szerte, mert hitték... Hogyan könyörögtek sírva egymásért, hogy a kínzások hatására ne tagadják meg hitüket az új hívők, hisz " az élet koronáját nem a kezdetén, nem is a közepén kapja meg az ember, hanem a keresztény élet végén." S hihetetlen, de hogyan hozott újabb és újabb megtérőket a "vértanúk vetése". Milyen lehetett már fellépni a máglyára abban a tudatban, hogy percek múlva véget ér majd ez az egész, és találkoznak Vele. Színről-színre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése