Pages

2009. május 27., szerda

Az én percem

Szilvi a holnapi megyei lapban:

Kompetens-e gyermekem?

Három iskolásunk háromfelé s általában háromféle feladattal, gondolattal indul reggelenként itthonról. Ma mindhárman ugyanarról beszéltek. A Kompetenciafelmérésről! Negyedikben, nyolcadikban és tizedikben is most írják az országos felmérést. De valóban kiderül majd, hogy kompetens-e gyermekem? Arról talán képet kaphat, tudja-e egy új, ismeretlen helyzetben is alkalmazni eddig felhalmozott tudását. Egyikük felhívott a két feladatsor között: „rosszul sikerült a matekom...”. Eddig is tudtuk róla, hogy nem a számolási vagy kombinatív képesség a legerősebb oldala, ám ő az, aki érmek nélkül csak ritkán tér haza a tornaversenyekről. A másik ír, olvas, zenél. Magyarból jó esélyei vannak az „optimumra”. Hol mérik viszont a legkisebb empátiáját? Ki mondja meg, hogy miből kompetensek igazán? Merthogy a fő kérdés az lenne, mihez van kompetenciája, hol tud majd azzá válni, akivé válnia érdemes?

1 megjegyzés:

aranymonika írta...

Úgy örültem,anya hívott,hogy A SZILVI AZ ÚSJÁGBAN VAN!!!
:-D
A m.helyen is felmértük/felmérjük a kompetenciákat...most minden erről szól.Olyan bonyolultank tűnik,pedig tök egyszerű.
A megfelelő ember,a megfelelő helyen,a megfelelő időben,a megfelelő felkészültséggel.Ha a négy feltétel közül hiányzik bármelyik,akkor van az,hogy az az érzésed,na,ezzel se lettem gazdagabb.
Nehémiás.Na igen.Kompetens volt,kompetensé vált...mert komplett volt.