A "hatalom törvénye" így hangzik: "Csak arra van hatalmunk, hogy önmagunkat megváltoztassuk. Senki mást nem változtathatunk meg."
A valódi probléma tehát inkább abban áll, ahogy a problémásnak érzett emberekhez viszonyulunk. Mi magunk szenvedünk, és egyedül nekünk áll hatalmunkban megváltoztatni a helyzetet.
Sokaknak nagy megkönnyebbülés amikor felismerik, hogy nincs hatalmuk a másik ember felett, s csak azzal kell törődniük, hogy az illetőhöz való hozzáállásukon változtassanak.
Jobban tesszük, ha hagyjuk, hogy a kritikus hajlamú emberek tegyék, amit jónak tartanak, de tartsuk távol magunkat tőlük, s ne azonosuljunk a véleményükkel.
Ne próbáljuk kiérdemelni az ilyen emberek elismerését. Úgyse fog sikerülni... legfeljebb úgy érezzük majd, hogy irányítani próbál minket.
Ne keveredjünk vitába! Nem fogja hagyni, hogy megnyerjük. Ne hagyjuk magunkat bevonódni a játszmájukba.
Ne vegyük magunkra mások felelősségét. Ha ezt teszzük, idővel megkeseredünk, s ez rajtuk se segít. ... először saját magunkért vagyunk felelősek, s csak ezt követi a mások irányába való felelősségvállalás (nem a másokért!). Ha dühös lesz ránk, mert nemet mondtunk... ne válaszoljunk indulatosan. Ha haraggal reagálunk a haragra, akkor máris a másik fél által kezdeményezett játszmában találjuk magunkat. Őrizzük meg az érzelmi távolságot.
Ne essünk abba a csapdába, hogy elkezdjük megmagyarázni...
Senkinek sem tartozunk magyarázattal azért, amiért nem teszünk meg valamit, ami nem a mi dolgunk.
( gondolatok az előző bejegyzésben említett könyvből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése