Szandra blogbejegyzése a kisifiről

Fehérvári Baptista Ifi
Az ifi egy olyan hely, ahova nagyon jó és kedves emberek járnak. Ők mindig jó kedvre derítenek. Még ha rossz kedvvel is megyünk oda, ami elég ritkán fordul elő, mert mindig nagyon várjuk az ifit, akkor is felvidítanak. Az a legjobb, hogy Isten segít teljes szívből szeretni, ami legfőképpen az ifin látszik meg rajtunk. Nagyon jó érzés. Mindenkitől szeretetet kapunk, amit minél több emberrel meg akarunk osztani. Nincsenek előítéletek, mindenkit úgy fogadnak el, ahogy van. Nagyon jó tanítások vannak, amikből sokat lehet tanulni. A dicsőítések vidámak, amikkel még közelebb kerülhetünk Istenhez. Az ifisekkel mindent meg lehet beszélni. Teljesen mások, mint a többi emberek. Annyira jó, amikor új emberek jönnek. Mindenki úgy fogadja őket, mintha régi jó barátok lennének. A második, harmadik alakalommal már úgy beilleszkednek, hogy nem mondanánk el róluk, hogy nem rég jöttek. A sok kirándulás, filmnézés, a nyári táborok, az ifi utáni beszélgetések nagyon összekovácsolták ezt a kis csapatot.
Itt van pár gondolat egy olyan embertől, aki még csak néhányszor volt itt:
Annak ellenére, hogy nem ismertek, rögtön befogadtak. Úgy is elfogadnak, ahogy vagyok, de még nem ismertek meg annyira. A tanítások nagyon jók, mert sokat lehet belőlük tanulni. Az énekek is jók, csak még nem tudom őket. Mindenki kedves, aranyos,hajlandóak megismerni másokat, más személyiségeket. Talán itt lehetőségem lesz teljes való önmagamat elfogadni, úgy, ahogy vagyok.
Az első alkalommal nagyon ideges voltam, és a legrosszabbra is számítottam. Ez teljesen felesleges volt, csak én az új helyeken szinte mindig rosszat tapasztaltam, és kaptam. Remélem még tudok menni minél többször, és megismerhetek mindenkit.
Hálát adok Istennek azért, hogy van ez az ifi, és itt lehetek, és hálát adok azért is, hogy itt megismerhettem őket, és Istent.