A menyegző után B.nénivel beszélgettünk. Ingadozó vérnyomása, s az új gyógyszer új helyzetek elé állítja: "Tudod, háromszor estem el a héten. Legutóbb a kertben, mert nem tudom megállni, hogy ne menjek ki locsolni. Ahogy ülök a kertben, s próbálok feltápászkodni, csak nevetek magamon - s később meg azon, hogy ha valaki látna, amint itt ülök és nevetek magamon." Együtt nevetünk a szomszédja életbölcsességén: "Aki nem hal meg fiatalon, az bizony mind megöregszik!!"
M.néni nyugdíjas pásztorfeleség. Mindig csodáltam szellemi frissességét, érdeklődését. Tudtam róla, hogy sokat olvas. Nagyon tetszett, hogy a veje után minden héten kiolvassa a HVG-t "az utolsó betűig". Amikor rosszul lett, s hirtelen kórházba került, azt suttogta: "a cédula a zsebemben". Először nem értették. De valóban ott lapult egy cédula, rajta az idézet egy előző nap olvasott könyvből a miértekről. Mert nincsenek véletlenek.
Dédim, aki kilencven évesen még egyedül élt egy hatalmas házban.
Egy komolyabb betegsége után anyum látja, hogy újra és újra eljön az utcán a házunk előtt - ki a sarokig és vissza. "Mit csinál nagymama? - Próbálgatom, képes leszek-e vasárnap elmenni az imaházba. Kiszámoltam, hogy nyolcszor kell elmennem saroktól sarokig."
Élni akarni. Akarni élni. Míg élnünk kell. Míg itt kell élnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése