Irgalmatlan

Ma végre én is eljutottam a nyugdíjas-délelőttre, s ahogy Lala írja is, az Irgalmas samaritánusról volt szó.
Eszembe jutott a kolléganőm, akinek pár hete a Hősök terén segített egy vadidegen, s egy rádiós hirdetés, melyben egy nő keresteti azt az asszonyt, aki mellette maradt, amikor elesett a Moszkva téren. Az irgalom ma már nem mindennapos dolog. Azt hiszem, a fiatalabbak mindennapi nyelvhasználatából ki is vész ez a szó: irgalom. Gyakoribb az "irgalmatlan" vagy az "irgalmatlanul".
Megvannak a jól bevált technikák és magyarázatok, miért ne épp mi legyünk azok, akik megállnak a szükségben lévő mellett. Tekintet mereven el, jobbra kikerül, léptek meggyorsítva. "Különben is, rohannom kell, vár a család, nekem megvan a gyerekem, gyülekezetem, szolgálatom..." Az irgalom ellentéte nem is mindig az irgalmatlanság, sokszor inkább a közöny, a rutin. Ahogy a bibliai történetben is visszakérdez emberünk Jézusra : "de ki az én felebarátom?" Azaz, jó jó, tudom, hogy meg kell tennem, de ki felé. Időnként Isten meg kell törje bennem a közömbös indokokat: "jöjjön vissza holnap" , "most épp fürdetem a gyerekeket", " a tiszteletes nincs itthon, s a tiszteletesné meg nem ér rá". Van hogy terhes, roppant terhes, hogy jönnek és jönnek. S van, hogy szétnézek, mit is adhatnék, lemegyek és aztán más szívvel jövök vissza.
S azt hiszem, ma is irgalmatlan voltam, amikor önző módon nem hívtam vissza valakit, akinek szüksége lett volna a beszélgetésre.

Irgalom. E. néni arról tett bizonyságot, hogy a kemóra várva nem is volt olyan nehéz megosztani uzsonnáját az összetört, szenvedő, magányos lánnyal. Időnként sokkal nehezebb irgalmasnak lenni a közelünkben állókhoz. Mikor az idegeinkkel játszanak, mikor úgy érezzük kihasználnak...

Irgalom. A lelki szükségben lévők felé. Látjuk őket "vérbefagyva"? Tudjuk, hogy segítség nélkül esélytelenek az Életre? Vagy megvannak az "indokaink", mit csinálunk ehelyett - a "technikáink", hogyan gyorsítsuk fel lépteinket... Olvastam az előbb egy mondatot. Valaki egy szorongással, félelmekkel küzdő embernek mondta: - hidd el, ha meg is történne amitől félsz, nem az lenne a tragédia, nem halnál bele, mert nem lenne olyan veszélyes, mint Jézus nélkül, örök élet nélkül élni... Sokan élnek végveszélyben. Jó lenne észrevenni, ki mellett kell lassítani.